2008. május 20. | mango

Teltházas Quimby koncert Párizsban!

A Párizsi Magyar Intézetben lépett fel a Quimby május 17-én, nem csak magyaroknak. A kultúrát közvetítő intézmény most főként a fiataloknak okozott örömet azzal, hogy kishazánkból beszervezte a srácokat, akik nem hazudtolták meg önmagukat. Egy unplugged, orrpiszkálós, fülvakarós koncert helyett nagyszabású esti táncos mulatsággal rukkoltak elő.

Nem kapott nagy reklámot a dolog, mégis akik nyomon követik a Quimby kifürkészhetetlen útjait a nagyvilágban, azok tudhatták, hogy szombat este Párizsban léptek fel, ráadásul a ZéPének alámenő áron (most már sejthető, hogy free entry volt vazze, csak a repcsijegyet kellett megvenni!). Este 9-re volt kitűzve a kezdés, de mintha sejtették volna, hogy nem érünk oda egy kicsit ők is csúsztak. Még idejében „bevásároltunk” a ház kisszobájában ideiglenesen kinevezett büféből, bár az árak diszkontnak nem voltak nevezhetők, gondolok itt a 2,5 öjrós körözöttes szendóra, de mint mondottam vala, ez egy karitatív esemény volt, a költségeken valamelyest érthető módon csökkenteni kellett. Én a fizetős beugró és ingyen sör verzióval jobban kiegyeztem volna, de azért ne legyünk telhetetlenek.

Cirka fél 10 magasságában elhangzottak az első akkordok, a tisztelt publikum nagy örömére. Voltak akik nem tudták mit is keresnek ott és voltak akikről mi nem tudtuk mit keresnek ott (a nejlontacskós néni és a rasztafári betűkabátos este a parketten). Eleinte visszafogottan és érdeklődve kísérték a figyelemmel az odaérkezők a történések alakulását, de lassan mindenki felvette a ritmust, mert ehhez nagyon értenek Liviusék. Multilengvizs tugedör, népszámlálás, vagyis a számok közötti konferálás pazar volt, bár leginkább közös nevezőnek az angolt preferálták. Bevallottan ezt a francia nyelvi hiányosságokra hivatkozva alkalmazták. Azért felcsendült egy-két merci meg bon soir, de leginkább jönöwömpömpá… kalkuttai-óhéber nyelvjáráshoz hasonlítható kocsma francia volt a jellemző, óriási üdvrivalgások közepette. Láthatóan és érezhetően kialakult az igazi koncert hangulat és kezdeti fejbólogatásból rongyláb denszing keletkezett.

A repertoár megválasztása jól sikerült, kötelező darabok, régi és új számok vegyesen, igaz nekem hiányzott a „Hol volt hol nem volt”, mert ott nem volt (vagy már én nem voltam ott fejben). Végeredményben sikerült egy 2 órás „kedvcsinálót” produkálniuk azoknak, akik eddig még nem hallottak a Quimby-ről meg egyáltalán arról, hogy miféle zenék születnek Magyarországon, mert ők mostanra valószínűleg megvilágosultak. Akiknek a név, és ami mögötte van már jól ismert fogalom, nekik/nekünk egy hatalmas élményt adtak azzal, hogy ezer néhányszáz kilométerre a Kárpát-medencétől hallhattuk és láthattuk a magyar zene eme nemes képviselőit… igazán jó érzés volt itt is magyarnak lenni! Köszönjük Quimby!

mango