Tökéletes giccs és mindenki bekajálja!

Hogy mi a különbség illúzió és giccs között? Míg az előbbi bármilyen csalóka, néha mégis szeretek belefeledkezni, utóbbitól viszont egész egyszerűen hányingerem van. Teltházas Koop koncert május 2-án az A38-on mint az önismeret eszköze.

Magnus Zingmark és Oscar Simonsson főleg az ötvenes és a hatvanas évek slágereiből építkeztek, illetve az utána következő könnyűzenei történelem hangmintáiból, ami elvileg elég igényes módja a zeneszerkesztésnek. Szépen meg is alkottak egy hangzást, ami olyan, mint egy Las Vegas-i cukorkapalota neonfényekkel: tökéletes tervezésű, vakítóan csillogó-villogó és giccses. De valami iszonyatosan!

Az este során behatóbban megismerkedhettem swinges elemekkel díszített nu jazz zenéjükkel, ami két fő összetevőre bontható. Egyrészt az ötvenes évek bárzenéjének füstös hangzását (Marylin Monroe vagy Roisin Murphy jobban illene ehhez a stílushoz...bár az énekesnő jól hozta a maníros, nyafka nő szerepét) vegyítették a hatvanas évek samplerezett elemeivel. Egy szót nem bírtam kiverni a fejemből a koncert közben, ez pedig a giccs fogalma. A probléma a következő: ha esetleg önmagukkal ironizálva ezt a benyomást akarták a zenekar tagjai kelteni, az nem szolgál mentségükre... mondjuk nekem az az érzésem, hogy ők szeretik ezt a ripacskodó stílust... nem utolsó sorban pedig hatalmas sikert aratnak vele. Aki hasonló, kevésbé mesterkélt zenére vágyik, tegyen egy próbát a a Zero DB Bongos, bleeps, basslines (Ninja Tune, 2006) című albumával. Szirup nincs benne, előre szólok.

Másrészt viszont tökéletesen megoldották az élőzenei betétek és a hangmintás részek közti átmeneteket, profi ritmusszekcióval: kellemes jazz-hangzást csempésztek a számok közé a dobbal, amely a laptopos periódusoknál csupán ornamentikaként szolgált.

A nézők viszont kajálták a bossanova, samba és egyéb hangmintákat. A csajok riszálták amit lehetett, a pasijaik gyönyörködtek bennük és mindenki örült magának. A közönség leginkább abból a jól szituált budapesti „yuppie” rétegből került ki, kiknek élete nem tökéletes, de kellemes, márkanevekkel teli, sokkoló dolgoktól mentes és visszafogott. Nekik lehet fogyasztható volt a produkció, nekem viszont túlságosan édeskés és hamisan csillogó.

Fehér Fatima

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább