2008. április 21. | Farkas Clarissa

Hoppá! A zenében kirobbant a faji háború!

A ködös Albion zenei állóvizét két piszkosul fiatal és tehetséges énekes palánta kibontakozó ellenszenve kavarta fel. A soul berkein belül mozgó fiatal amazonok hasonló célokért törtetnek: meghódítani a fekete slágerlistákat, csakhogy az egyikük fehér!

Bizony-bizony nemrégiben összecsapott Duffy és Estelle, az angolok friss eresztései. Az utóbbi hölgyemény erősen kritizálta fehérbőrű kolleginája soul műfajban történő nyomulását, miszerint a zene, amit tolmácsol, messze nem azt a fekete vonalat képviseli, ami a valódi afro kultúra része lenne. A Estelle arra is kitért, hogy manapság a kiadók és a média inkább a fehérbőrű „fekete” előadókért vannak oda- vissza, ami szerinte igazságtalan és felháborítóan bulvár szagú. Az új divathullámnak semmi köze a valódi színesbőrű művészethez, így inkább csak gyenge próbálkozásnak tekinthető.

Duffy viszont nem hagyta annyiban a  rágalmak özönét, intelligens és stílusos közleményben fejtette ki véleményét az ügyről:
- Amennyiben egy előadóban meg van a kellő tehetség, alázat és szorgalom, akkor szerintem senkit nem érdekel milyen színű a bőre...
A Mercy pacsirtája továbbá hozzáfűzte:
- Nem szeretnék a soul műfaj csodája vagy élvonalbeli sztárja lenni, szeretem, amit csinálok és ez a legfontosabb.

A szöszi hölgyemény azonban pont természetes bájának, botrányoktól mentes életvitelének köszönhetően egyből hazája kedvence lett. Rockferry című első nagylemeze hetek óta listavezető, akárcsak az elsőként kimásolt maxi, a korábban már említett Mercy.

Ezeket a rekordokat látván felmerülhet bennünk a kétely: valóban nem a bőrszín a siker titka.hanem! Estelle pedig remélhetőleg megbékél önmagával és a világgal, amelyben igencsak érdekes módon lett  szétosztva a tehetség fehérek és feketék között, az égiek által.

Farkas Clarissa

Forrás: yahoo.com