2008. április 8. |
Éppen itt az ideje, hogy az említett névről ma már ne csak Kosztolányi Dezsőnk jusson a pedáns kis tinédzserek eszébe! Van ugyanis egy mezőtúri zenekar, akiknek történetében nem ez az egyetlen irodalmi utalás, és mellesleg még iszonyat-jól is játszanak! Szóval Esti Kornél koncerten voltunk a Gödörben!
A hattagú gyorsvonat felrobogott Budapestre egy szép március-búcsúztató hétfő estén, szétnézett, és úgy gondolta: „Nah akkor mi most itt hagyjuk a névjegyünket”. A terv sikerült, nem is akárhogy, de majd erről később…
Az Esti Kornél zenekar saját bevallása szerint 2006 óta alakul, ugyanis azóta már három dobost is elfogyasztottak. Végül a tökéletes megoldás az lett, hogy a gitáros srác öccse, Lázár Ágoston ugrott a ritmus-szekció élére. Ez csak azért érdekes, mert így már két testvérpár is van a bandában, ami azért még vidéken is durva! Az énekes posztokon így ténylegesen családi vállalkozásról beszélhetünk: Nagy Kata és Nagy István vezényletével nem akármilyen dallamok és mondatok kelnek életre (van például Pilinszky ihlette dalszövegük is!). Valószínűleg nem csak én döbbenek le koncertről koncertre, amikor ez a pici lány olyan hihetetlen magabiztossággal kezd neki énekelni, egyenesen hátrahőköl az ember az energiától. Mondjuk volt kitől tanulnia, hiszen bátyja egyik oldalról egy igazi show-man, ha színpadról van szó, másrészről pedig profi énekes, konzit végzett művészlélek. A második duónak, Lázár Domokosnak és Lázár Ágostonnak is van azért mivel büszkélkednie: Dodi gitárjátéka és témái zseniálisak, a dobos meg a legfiatalabb tagja a hatos-fogatnak. Marketingben is otthon van a zenekar, hiszen a nem-testvérpár tagok, Veres Imre (gitár) és Pályi Ádám (basszusgitár) Szegeden tanulnak (István és Domokos pedig Budapesten), így tehát nem nehéz jó koncerteket szervezni szerte az országban…
De hogy végre el is meséljük, miért érdemes legközelebb ellátogatni egy Esti Kornél koncertre… Az „Új hangok a Gödörben” elnevezésű project keretében hétről hétre kapnak lehetőséget fiatal, kezdő zenekarok, hogy bemutatkozzanak Budapest egyik leghíresebb szórakozóhelyén. A hétfői ismerkedős-esteken általában három zenekar játszik, akik gyakran nem is egy stílusból érkeznek, így gyakori eset, hogy a harmadik bandára már senki sem kíváncsi – utolsó metro, másnapi teendők, anyuci-apuci, meg amúgy is HÉTFŐ van! Úgy esett, hogy Estiék is utolsónak játszanak, ráadásul vidéki zenekarként elég nehéz rajongótábort toborozni egy pesti daj-dajra. A Maneki Neko és a Monyó Project bemelegítése – és némi csúszás – után azonban a Gödör közönsége egyenesen megőrült, és minden fáradtságot feledve hajnali fél egyig nyomta a táncot. Nem kellett túl sok szám ahhoz, hogy mindenki beálljon egy-két figurát lejteni, aki pedig megmaradt a „pihenő” oldalon, az odafigyelhetett a dalszövegekre. Nos, bevallom, aznap nekem is inkább táncolni volt kedvem, mint figyelni, ám van mentségem: a szövegekkel már korábban is volt alkalmam megismerkedni (régebbi koncertek, demólemez-borító, stb.), úgyhogy bólogathattam, dudorászhattam serényen. E kellemes hétfő este tudatában ajánlom minden kedves koncertlátogatónak, hogy ha egyszer ezt a nevet vélik felfedezni valamelyik szórakozóhely programfüzetében, akkor ugorjanak le egy kiadós kis boogie-ra, mert garantáltan elfárad majd a lábuk!
Fedor Nóra