2008. március 21. | Sári Júlia
Hol volt, hol nem volt, élt a Földön néhány rajzfilmfigura, akik zenéjükkel hatalmas sikert arattak, sorra halmozták a platinalemezeket, és rengeteg rajongót szereztek. Most azonban egy dokumentumfilmes csapatnak hála végre ország-világ megismerkedhet teremtőikkel, akiknek arca eddig rejtve maradt a rajongók előtt. A Gorillaz nagy „coming out”-ja leginkább ahhoz fogható, amikor a Kiss agyonmaszkolt tagjai először arcot mostak...
Az amerikai Ceri Levy által rendezett Bananaz című dokumentumfilm, amelyben első ízben mutatkoznak be nagy nyilvánosság előtt személyesen a Gorillaz tagjai, valamennyi rajongó számára nagy fordulatot hozhat, hiszen bizonyára mindenki kicsit más fényben fogja látni a zenekart, s más füllel fogja hallgatni a zenéjüket, ismervén az alkotók kilétét. Ám a filmben nem csupán a tagok mutatkoznak be, hanem a zenekar történetébe, a zenei munkába és a rajzfilmek készítésébe is betekintést nyerhetnek a nézők, valamint olyan személyek is vállalták a szereplést, akik csak egy-egy számhoz tették hozzá a magukét, mint például a legendás Buena Vista Social Club énekes, Ibrahim Ferrer.
A filmből az is kiderül, milyen bonyodalmakkal jár rajzfilmfigurák mögé bújni, és elkerülni a nyilvánosság minden formáját, ha az ember éppenséggel világsztár: telefoninterjúk, bújkálások és színjátszás minden mennyiségben. A dokumentumfilm nyilvánvalóan két személyre fókuszál, akiknek a legnagyobb a szerepük abban, hogy a Gorillaz ekkora sikert aratott. Az egyikőjük Damon Albarn, aki többek közt az egyik legnépszerűbb brit pop bandában, a Blurben is zenélt, társa pedig Jamie Hewlett, aki a rajzfilmeket készíti a kezdetek óta. A két nagyszabású karakter rendkívül sokat hozzátesz a filmhez, nárcisztikus, önelégült, mégis önironikus stílusuk ugyanis igencsak mulattató. Persze az is meglehet, hogy a stílusukkal elveszítenek néhány, szerényebb modorú rajongót.
Forrás: yahoo.com
Sári Júlia