2008. március 13. | Savas Henrik

Archív aranybánya - W. Axl Rose

Argentína:

A zenekar egyik kedvenc országa, ahogy ez elmondható az összes dél amerikai államról, ahol megfordultak. Nem véletlen az akkor rájuk ragasztott címke: „a világ legveszélyesebb bandája”, bár itt még egész intelligensen kezelte a helyzetet a frontember. A szitu mindennapos a turnézó rockbandák körében: egy balfasz felhajít egy kemény tárgyat - esetünkben egy formásabb darab követ – Axl azonnal megálljt parancsol. Tolmács behívat, majd halál korrekt módon elmagyarázza, hogy kurvára nem kellene minden szart felhajigálni, mert nem vicces, és most akkor két lehetőség van, vagy folytatják a bulit, vagy most hazahúz a casa-ba. Az viszont igen, hogy az énekes töltelékszavait nem minden esetben fordítja vissza spanyolra a tolmács hölgy, de a mondanivaló végén már Rose is vigyorog kissé, majd tovább vezényli a csapatot attól a résztől, ahol megszakította a zenei aktust.

Kamerazúzás Chilében:

Dél amerikai történet, mondhatni szokásos attitűd Mr. Idegbetegtől. Axl meglátja a hotel bejáratánál a helyi kertévé kameráját, nekiront, öklel, testőr utána, majd mindketten tovább. Amiért érdekes, hogy ez tényleg reality, és nem az a fajta seggrepacsizós műbalhé, mint amit a Mokkában látunk néha, Z-kategóriás senkiháziaktól.

2006:

Az erősen botoxozott Axl Rose leállítja csapatát, mert a biztonságiak gyepálnak valakit a színpadi árokban. Bár a csávó az új évezredben sem százas, (hosszas közönségmegváratás, szuperbiztonságos backstage, kamerákra vadászó magántestőrség a tömegben ésatöbbi) azért ez szép dolog volt részéről.

Bónusz:

U2 & Axl Rose 1992. május 24. Bécs: Knockin’ On Heaven’s Door-t adják elő. A U2, az Achtung Baby-vel járja a világot, országos cimborák, Bonóék a dublini G'N'R bulira egy hordó Guinness-t, és egy palack 40 éves whiskeyt küldtek. Igazán szép tőlük.

Savas Henrik

1 2