2008. március 8. | zuzu
A tavalyi sikeren felbuzdulva nameg a nagy érdeklődés végett, ismét találkoztak a magyar rockzene bölcsei a Budapest Arénában, azaz a Rockarénában. A korosztályt felfrissítendő idén az öreg rókák teret engedtek ( na nem túl sokat) az ifjabb generáció egy-egy képviselőjének is, sőt az egész estés koncert-maraton végére még egy meglepetés sztárvendég is dukált.
A két napos rendezvény nyitó zenekaraként a progresszív rock-blues Magyarországi helytartója, Török Ádám és a Mini lépett színpadra, akik idén ünnepelték fennállásuk 40. évfordulóját, és akikről sikeresen lemaradtam (mea culpa, valljuk be, egy 6 órás kemény rock koncerthez kellő megszállottság és tűrőképes dobhártya szükségeltetik). Másodikként a Zorall zúzott, és ezen az estén úgy tűnik ők voltak a látványfelelősök, mivel produkciójukat tűzzsonglőrökkel és – zömében a bőrszerkós férfiemberek legnagyobb gyönyörére- lenge öltözékű táncoslányokkal nyomatékosították.
Következett a Deák Bill Blues Band, ami érzékelhetően az est fénypontját képezte, már csak azért is mert miután az alkalmat megragadva a Pont FM rádió a konferanszié közvetítésében (Nagy Feró, ki más?) egy életműdíjjal tisztelgett „Magyarország blues torkának”, Zeffer András még egy friss szerzeménnyel is kedveskedett, ami 3 óra 20-as bluesra reflektálva szellemesen a fél 4 lesz 10 perc múlva címet kapta. Elismerő taps és ovációözön után Bill, a király! megcsápoltatta a színpad előtt tömörülő keménymagot, a kényelmesebbek pedig ültükben énekelve rótták le tiszteletüket.
Kis intermezzo, aztán kezdett Feró és az Ősbikini az Amerikából már bejön a zene kissé monoton de a közönségtuningra tökéletesen alkalmas ritmusával- megjegyzem nem mintha a hangulat egy percig is lankadt volna. Majd a bőrnacis házigazda szaxin adta meg a hangot, és egy improvizatív jazzprodukció után belecsaptak a közepébe. Feró persze a nagy zenélés közepette a közönséggel sem felejtett el kommunikálni, mindenek előtt büszkén emlegette (persze a maga módján) a doboknál ülő Nagy Hunor Attilát és jó apához híven próbálta „cikis” helyzetbe hozni, azonban a kis Nagy állta a sarat, és egy bravúros dobszólóval győzte meg a közönséget, hogy méltó utódja az előző generációnak. Ugyan táncosnőkre itt nem adtak, de kedélyfokozóként előkerült egy guminő, ami a Lángosképű állat a babám című opuszt hivatott prezentálni. A baba végzetét beteljesítve a tömeg martalékává vált, persze Feró végül visszakapta kölcsönadott „barátnőjét”, bár kissé megviselt állapotban. A magyar rocktörténeti szemináriumot a Beatrice zárta, nem kisebb sikerrel, mint elődei.
A szervezők a beígért sztárvendéget valószínűleg nem feltétlenül közönségoszlatásra szánták, de sajnos úgy tűnt, a lengyel Silesian Blues Band minden igyekezete ellenére önkéntelenül is takarodót fújt. A záró koncert alatt a közönség nagy része elszállingózott a szélrózsa minden irányába, majd jött Feró, nyugtával dicsérte a napot, és jobbra el.
A rockarénában ma délután 5 órától Vörös István és a Prognózis, a Zanzibar, a Kormorán, a Bikini, a Karthago és a Pokolgép döngeti tovább a sportaréna falait.
zuzu