2008. február 25. |
Az egy héttel ezelőtti Vad Fruttik koncert után most a Heaven Street Seven zenekar csábította el a miskolci fiatalokat egy kis szombat esti táncmulatságra. Nem is sikertelenül, ugyanis az éppen aznap véget érő Miskolci Kocsonyafesztivál fiatalabb látogatóinak szemmel láthatóan elege lett az ipari mennyiségben elfogyasztott kajából, és inkább a testmozgást választotta a pluszkalóriák helyett a Vian Klub tornatermében.
Az aktuális személyi edzők programja sok mozdulni vágyót vonzott, ám legnagyobb meglepetésemre éppen csak annyian gyűltek össze, hogy a koncert zavartalanul élvezhető, hibátlan hangulatú volt. Bevallom, a csütörtöki Kultiplexes koncerten szerzett háborús sérüléseimet nyalogatva igen-igen kíváncsi voltam, hogy ebbe a miskolci klubba vajon hogyan fér majd be a helyi célközönség, de úgy látszik, ezek a fiatalok tisztában vannak a hely korlátolt befogadóképességével – vagy éppen az 1400 Ft-os belépővel, és ehelyett inkább tovább tömték magukba a kocsonyát és a lényegesen olcsóbb sört a belvárosban.
Fél 11 tájékán kezdtek a srácok éles leánysikolyok kíséretében, melyek egyre csak erősödtek a közismertebb számok hallatán. Ugyan a közönség lendülete, és a lányok hangereje is visszaesett némileg a műsor közepére, de az utolsó dalok felé közeledve ismét beleerősített az ifjúság, és bepótolta a lemaradást. A legtöbb nótát a fiúk a 2006-os „Tudom, hogy szeretsz titokban” című lemezről válogatták, kiegészülve a korábbi albumok kötelező slágereivel, melyek még most is képesek voltak feljavítani a néha-néha álmoskás, visszafogottabb hangulatot. Az énekes, Szűcs Krisztián előtt az első néhány dal után külön kis tömeg alakult ki a rajongókból: szemmel láthatóan őket szinte csak az ő személye foglalkoztatta a koncert alatt, pedig Németh Róbert (basszusgitár) és Orbán Gyula (dob) is kitettek magukért.
Kedvenc részletem a buliról - bár ez inkább már a körülmények számlájára tartozik, de azért mókás dolog… A koncerthelyiség bejárata mellé ki volt akasztva egy tábla, miszerint tilos odabent a dohányzás. Már előre kíváncsi voltam, ki lesz az első, aki rágyújt, mert hát ugye EU-konform ide vagy oda, azért koncerteken általában sokan dohányoznak – nem utolsó sorban a zenészek. „Tüntetőleg” Jappán gyújtott rá először a billentyűk mögött, persze valószínűleg azért, mert álmaiban sem gondolta volna, hogy ez egy élőzenés szórakozóhely koncerthelyiségében tilos, így hát a szemfüles közönség is követte a példát. Nem mintha bármi gond lett volna a tilalommal, csak éppen érdemben ellenőrizhetetlen és úgysem tudják betartatni… Ez be is igazolódott.
Összességében azért ismét egy kellemes bulit tudhattam magaménak Miskolcon: nem volt akkora „ereszd-el-a-hajamat” hangulat, inkább levezetőként szolgált a kocsonyafesztiválon megfáradt, éjszakázó fiatalságnak, illetve érdekes színfoltként egészítette ki azt – még ha nem is volt közük egymáshoz. A zenekar élvezte, a közönség élvezte, minden teljesen rendben volt, és ezt újfent jó volt látni. Negatívumot nem tudok említeni, maximum a cigis-sztorit, de az inkább csak érdekesség. Még sok-sok ilyen estét vár az acélváros!
Fedor Nóra