2008. február 10. | -nm-
Az amerikai elektro-iparos Moby a sajtóval való pozitív kapcsolattartás új útjait keresi. Blogjában ugyanis lelkesítő felhívást intézett a zenei újságírókhoz. A szakmai etikát próbára tévő, de egyszerű receptje szerint akik rosszat szeretnének róla írni, annak véleménye megváltoztatásáért cserébe boldogan küld némi kézpénzt, drogot, és kurvákat – éljen a sajtószabadság, de azért ne feledkezzünk el a jó öreg megvesztegetési módszerekről sem, mondja a kopasz dj.
Nem sokat hallani mostanában a másfél évtizede, a rave-korszak közepén híressé váló dj-zenészről, legalábbis a világnak ezen a felén. Albumot a 2005-ös Hotel óta nem adott ki (csak egy lefelé ívelő pályájú művészenél ilyenkor szokásos bestof- és remix-cuccokat, dvd-vel, satöbbi), amúgy filmzenéken és fellépéseken él. De a középtempós-dallamos elektró elkötelezettjei ne csüggedjenek, Moby március végére ígéri a New York-i tánczene előtt tisztelgő Last Night című stúdióalbumát, amelynek most épp a médiavisszhangját próbálja megteremteni, azaz – mint blogjában írja – „a nagy kövér médiaribanc fázisában” van, amikor is hotelszobákban ül, és újságírókkal beszélget, ami néha jó, néha viszont olyan, mintha „fogat húznának érzéstelenítés nélkül.”
Nyilván a fenti helyzet ihlette felhívását, amelyben kerek-perec kiáll a klasszikus lekenyerezés mellett. „Ha újságíró vagy, és rossz kritikát szánsz a Last Nightnek, vagy csak valami csúnyát akarsz írni rólam, boldogan küldök neked pénzt/drogot/kurvákat a jó sajtóvisszhang érdekében. (…) Tudom, fontoskodó és idegesítő vagyok, de igazán félretehetnéd a negatív kritikát az ingyen kápéért és ribikért. Ugyan már, mindenki ezt csinálja.”
Sajnos a nagyszerű Play óta kiadott albumok elég közepesek lettek, de azért behatóan foglalkozunk majd a következővel. Ítéletünket természetesen nem módosítja majd a fenti felhívás, de azért megpróbálunk megegyezni Mobyval a finom fogalmazásért járó ellenszolgáltatásról. (Aztán erről is beszámolunk.) Addig is előbbre kerül a jófej zenészek listáján – ha komolyan gondolja, azért, ha pedig nem, akkor a humorérzéke miatt.
-nm-