2007. november 19.
November 18-án került sor az Emergenza Acoustic tehetségkutató verseny budapesti döntőjére. A MyMusic képviseletében a zsűri tagjaként élvezhettem az előadásokat, és így volt alkalmam egy szavazatal beleszólni a végeredménybe is. A tét nem volt kevés, a győztes részt vehet a Rómában tartandó európai döntőn, képviselve Magyarországot.
Az Emergenza tehetségkutató kizárólag akusztikus produkciókat vonultatott fel ezen az esős vasárnap délutánon az Avalon Klubban. Az említett Római kiutazáson túl, a közönségszavazatok alapján különdíjat is kapott egy zenekar, méghozzá egy gyönyörű akusztikus gitárt. Érdemes volt tehát indulni.
De csapjunk a húrok közé, nézzük kik voltak a versenyzők!
Az első előadó Urbán Mátyás, szimpatikus játékával és profi tiszta hangzással rögtön belopta magát a szívembe. Egyértelműen jól kezelte a hangszert, és a megszólaltatott dallamok, riff-ek ültek. Ritmikailag is teljesen rendben volt, az átélés is látszott, főleg amikor a haj-rázás is beindult. Korrekt előadás, bár ő volt az egyetlen aki instrumentális játékkal, ének nélkül indult.
Ezután a Singh Viktória Kudrat következett, esetükben már egy duóról volt szó. A hölgy énekelt és gitározott, a duó másik tagja szintén gitáron kísérte. Amit rögtön le lehetett szűrni, az az, hogy a hölgy nagyon tehetséges, gyönyörű hangja van, a daloknak íve volt, és - bár nem mindegyik számnál - de az érzés is tapintható volt a teremben. Az Over the Rainbow c. feldolgozást igazán profin adták elő. Egyetlen hiányossága a produkciónak, hogy kicsit bátortalan, kicsit bizonytalan volt helyenként, de ha ezen sikerül javítani, akkor megvan a következő nyertes. Ha röviden kellene jellemezni, Viktória egy félénk őstehetség.
Caracas Underpop - Szintén kétfős társaság, és szintén vegyes duó. A hölgy énekelt, a srác gitáron kísérte. Izgalmas dalokat játszottak, de az sajnos helyenként szétesett volt ritmikailag, mintha nem lettek volna összerázódva eléggé. Lehet hogy a hangulat, vagy az izgalom tette. Nálam nem hagyott különösebben mély nyomot, pedig nem voltak rosszak. A mozgósítást egyébként ők nyerték, a különdíjként felajánlott gitár ugyanis a legtöbb közönségszavazattal náluk landolt.
Zöldkapu - A harmadik duó és egyben az utolsó is ezen az estén. Furcsa fiúk, szomorú dalokat énekeltek, olyan emo stílusban. Az énekes hangja nem volt teljesen tiszta, a gitáron is sikerült néha mellényúlni, és a játék sem volt magával ragadó. Mentségükre legyen mondva, hogy elég fiatalok, úgyhogy van még idő gyakorolni. Valahogy a számokban nem volt elég élet, néha úgy éreztem hogy elalszom közben. Egyébként a saját szövegeik említésre méltóan jók, ez mindenképp erőssége a produkciónak.
Rögtön ezután Gábos Barna következett. Az álmosság rögtön elmúlt, a teremben beindultak a lábak. Spanyolos ritmusokat kaptunk bőven, magyar és spanyol szöveggel körítve. Rögtön az első számával lehengerelte a közönséget, feléledt a terem. Pedig valami olyasmiről énekelt, hogy szófán szeretne szunyálni. Nem is értem. Egyéni stílusban adott elő, talán a legprofibb volt, olyan értelemben, hogy a színpadot egyedül is élettel töltötte meg. A végén még fuvolázott is egyet, külön extraként. Bravó.
Michael Kentish előadásával zárult a döntő, aki egyszerű, de nagyszerű dalokat játszott. Jól felépített számok, profi előadás. Vidáman nyúzta a gitárt, közben énekelt. Összességében tetszett a performance, és a zsűri a végén nehezen tudott dönteni. Vitatkoztunk egy darabig, mire dűlőre jutottunk egymással, hogy kit is kellene Rómába küldeni.
És aki nyert végül, nem más, mint Urbán Mátyás. De a többi előadó is nagyszerű produkciót nyújtott, élvezetes volt meghallgatni őket. Ezúton is gratulálok mindannyiuknak!