2010. április 16. | Betty
Április 9-én a Vad Fruttik zenekar egy különleges koncerttel kápráztatta el a MÜPA közönségét. A Fesztivál Színházban tartott műsorra minden jegy elkelt. Nem csoda, hiszen nem hétköznapi produkcióra számíthattunk, mivel kivételesen egy bohém éjszaka helyett egy szürreális világba invitáltak minket. Kiváló zene, vendégművészek, audio-vizuális élmények, tangóharmonika, fehér rózsák és persze sárga zsiguli biztosította a jó hangulatot.
A Művészetek Palotája gondolt egy nagyot, és szélesre tárta kapuit a hazai underground zenekarok előtt, hogy megmutathassák, zenéjük hogyan szól akusztikusan, áthangszerelve. Játszott itt már többek közt a Quimby, a Kispál és a borz és most a Vad Fruttik is bizonyította, hogy létre tud hozni egy olyan produkciót, amely a megszokottól eltérő. Régi számok új köntösben, valamint vadiúj, eddig még sehol nem hallott szerzemények is felcsendültek az este folyamán, az élményt pedig kivetített filmrészletek, fénytechnika és a dalok közötti hanganyagok emelték.
Kudlik Juli hangja nyitotta az előadást, közben végig pattogott a lemez, így vezetve elő az első számot, ami a ’Forró nyár’ volt. Kudlik Juli később még egyszer feltűnt, de rajta kívül itt volt még Latinovits Zoltán, Halász Jutka, Ulmann Mónika, Csákányi László és Süsü, azaz Bodrogi Gyula is, hiszen megidézték őket különböző felvételekről. Bizonyos számok előtt, mintegy átvezető részként sötétbe borult a színpad, elaludtak a fények és a rövid hanganyagok segítségével ráhangolódhattunk a következő zeneszámra. Likó Marci válogatta össze a szövegrészleteket. Olyanokat keresett, amelyek benne erős érzelmeket ébresztettek, vagy a tartalom vagy maga az előadó miatt. Mint például Csákányi László, akit többször is hallhattunk, hol Karak hangjaként tűnt fel a Vukból, hol az ’Öreg fiú dalát’ énekelte el.
Az est bővelkedett vizuális élményekben is. Most elsősorban nem a fiúk elegáns öltözékére gondolok (de azért is jár a plusz pont), hanem a kivetített filmrészletekre és a fénytechnikára. A vizuális show-ért Korán Gabriella és Csöngető Csaba felelt. Megjelent a háttérben a fiatal Hernádi Judit fekete-fehérben, amint épp a ’Sohase mond’ című régi slágert énekli, de voltak játszadozó gyerekek, sőt még csontvázak is – mindig olyan képet kaptunk, amit az adott szám hangulatához passzolt. A ’Tánc’ elektronikus hangzását füsttel és a stroboszkóp használatával fokozták. A ’Hervadó virágok’ temetői hangulatot árasztott, a ’Sárga Zsiguli’ alatt pedig lagziban érezhettük magunkat.
Ez a szám nem mellesleg az est fénypontja volt. Csak Marci és Gyuszkó maradt a színpadon. Felidézték azt a pillanatot, amikor 30 év múlva, megvénülve a fűzfői művelődési házban hakniznak. Kabaré volt ez a javából! Zseniális volt, ahogy Marci kifigurázta saját magukat, illetve ezt a régi slágert. Egy szintetizátor, ének, diszkófények, egyenlő fergeteges hangulat.