2007. február 15.
PERFECT NAME (december 15.)
Ezer forint a beugró, de egye fene. Akkor voltam a Banhoffban utoljára, amikor tinédzserként még boroskólával és diszkóval tettük tönkre a szombat estéinket.
Jó volt most ugyanitt élőzenével és lájtoskólával.
A félismert élvonalban szereplő magyaros melankóliával átitatott britpoppos zenekar igencsak lelkes rajongótáborral büszkélkedhet. Megint a zenéről szólt az este, ami nagyon tetszett, főleg, hogy jó volt a zene! A dalok nagyon jók, és a szövegek is, ami ugye ritka kincs manapság! Néha az LGT is eszembe jutott róluk, amikor előtérbe került a billentyű(s) igazi tudása. Jó hangok szóltak, és a stílushoz képest izgalmas volt a zenei világ, nem volt az a monoton britpopkodás, hanem sok bátor kísérletezést fedeztem fel a koncert során.
De hogy ne csak jót mondjunk, számomra két dolog volt zavaró egy cseppet: a basszusgitáros dinamikátlan játéka, a másik pedig, hogy az énekes frontember a refréneket igencsak hamisan énekelte. Valószínű, hogy énekesünk a technikai tudást nem akarta az egyéniség rovására megismerni, de sajnáltam, hogy a gyönyörű és kifejező verzéket mindig elrontotta a rosszul intonált refrén. Valószínű, hogy ez rajtam kívül senkit sem zavart, mert a buli elejétől a végéig pörgött, s a végén rengeteg „visszát” kért a nép.
MYMUSIC HETEDIK letöltés (december19.)
A „művészi bejárónál” torlaszként használt kanapén átmászva érkeztem a Jam Pubba. A hangulat beindult már, a Kingston Cruisers zenekar tolta a zenét. A hangosítás ahol én álltam jól szólt, de nem igen láttam a srácokat a színpadon, mert akkora tömeg mocorgott előttem. Ska reagge típusú zenét játszottak igen karakán trombitással, aki ügyesen vitte a frontember szerepét. Nem csak jól fújt, de jól énekelt is; a stílusnak megfelelő recsegős rasztafári hanggal. Az énekeslány nem igazán érezte a stílust, és az átszellemülést inkább táncba fektette, amit viszont kitűnően vitt véghez. Nem tudom mekkora figyelmet kaptak a fiatalok a dalok közben, de a számok végén nagy volt a lelkesedés. Nekem tetszettek a számok, volt köztük saját szerzemény is, és nagyon egyben volt a dolog.
Alkohol utáni vadászatom során sok ismerős és ismert média arccal találkoztam. Eközben a koncertnek vége is lett, és a színpadon a mymusic bandababák sorakoztak fel. Nos, még igencsak gyerekcipőben van az ötlet, hogy zenekarok „babákat” küldenek versenyezni, de üde színfoltja volt az estének a bájos lányok felvonulása. A hetedik letöltés, a hagyományokat megbontva ennyiben be is fejezte a zenekarok bemutatkozását, és a teret a Király család - és az ő tartozékaik - foglalták el. Mi közben visszavonultunk, és a színpad mögül néztük az eseményeket. Jó show volt. Sokan sikongattak a sármos király ikrek hangjától és látványától, a többi előadó is nagyon odatette magát. A Jam Pubban ritkán van ilyen őrjöngés hétköznap. Az est fénypontja természetesen Linda volt, és az, amikor a hip hop ramazuri után letisztulva, csak egy szál zongora kísérte bűbájos hangját.
www.kepfeltoltes.hu_.jpg" />
BEHUMI DÓRI és a FUNK FACTORY (jan 16)
Alcatrazban barátnővel borozgatva vártam a csodát. Dórit mindig is nagyon meg akartam nézni, mert véleményem szerint az ex Jazz+Az legtehetségesebb hangja. Körülbelül húszan várták még a csodát rajtunk kívül, jobbára ismerősök. Én szeretem a családias hangulatot, de bosszús voltam azért, hogy „nobezzeg ennyi embert mi is tudnánk hozni, mégsem játszhatunk itt”. Acid- smooth jazz, funky és egyéb mellékzöngék szóltak nagyon tisztességesen. De mégis azt éreztem, hogy Dóri nem igazán alkalmas erre a mostanában nagyon népszerű műfajra, mert a hangja minduntalan a hagyományos jazz irányba csúszkált. Egyébként én szeretem a hagyományos jazzt is, csak így nem volt olyan karakteres a produkció. Meg hiányoltam azt az igazi „hánybékátkellmegcsókolni, amíg királyfi lesz a csókból” fajta Dóri-erőt is.
Egyébként jelenségnek nagyon tetszett, és örültem, hogy láttam végre.
KÉZDY LUCA TRIO (február 5.)
Trafo, tarisznyák, titokzatos fények, kedves kiszolgálás, családi kör, és egy trio zenélget a földön előttünk. Luca, a szemtelenül tehetséges és fiatal hegedűművész, az égvilágon mindent megcsinál a hangszerén. Nemcsak technikailag, de a hangzásban is mesteri dolgokat művelt, egyszer hegedűt hallottunk, másszor brácsát vagy egész vonósnégyest, néha meg csak „gitározgatott”. Tökéletesen sikerült elsajátítania a hegedű és az ahhoz tartozó mindenféle varázsketyerék csínyját bínyját.
Két srác: dob és basszus szintén tehetséges fiatalság adta alá a ritmikát, vagyis követte le Luca „szeszélyeit”. Mi csak álltunk, és néztünk…