2008. június 27.
Az már eleve biztos volt, hogy a Paradise Lost és a Zöld Pardon nem igazán lesz összeilleszthető, ami utólag csak bizonyságot nyert. A Pardon napos-tavas feelingje, és a komor gót-rock nem passzolt. Egy zenerajongónak pedig az lehetett nagy bánat, hogy a ZP szinte minden alkalommal rosszul szól – eleve halk, a keverést rendbetételét pedig csak előzetesen remélhetjük a koncerteken.
A Paradise Lost jól szólt, viszont nagyon halkan. A színpad előtt csápoló kemény mag persze bizonyára jól érezte magát, de kissé hátrébb, mondjuk a keverőpult mellett kocsmazajos beszélgetések folytak. Ettől még lehetett volna jó a koncert, de nem volt az. A zenekar enervált volt, és szétesett, szinte ordított róluk, hogy unják az egészet. A rutin elvitte a hátán a dolgot, de egy hazai tribute zenekar is becsületesebben lenyomta volna ezt a bő egy órás best of-ot. Az egy dolog, hogy gyakran csak alibi-gitározás ment, de Nick Holmes énekteljesítménye a nullával volt egyenlő, jobban tette volna, ha inkább hörög, mint régen. A fickó amúgy igazi fahumorú brit, nem csak a koncert előtti sajtótájékoztatón szórta a poénokat, de a színpadról is elsütött néhányat. Összehasonlítható így Mikael Åkerfeldt-tel az Opeth-ből, akit mondjuk nem előz le, de legalább nem csak azt halljuk, hogy mi milyen szép közönség vagyunk, meg, hogy „kösz”, és így tovább.
A koncert programja valóban egy retrospektív válogatás volt, a Gothic címadóját például nem lehetett előre sejteni, de a többi lemezről is akadt olyan szám, amit nem várt senki. Talán az új lemez nem érdemelt volna ekkora hangsúlyt (sem), de ez promóciós okokból megbocsátható lépés. Az azonban már nem, hogy a klasszikus számok is olyan süppedősen, lagymatagul szóltak, hogy az életkedve is elment az embernek. A Paradise Lost 20 éves történetének legtöbb albuma a nihilt akarta megfogalmazni, de ennyire azért mégsem kéne ezt sugározni, főleg egy ennyire szórakozni vágyó közönség előtt. Egy kollega mondta jól: ez a zenekar mintha már nem akarna Paradise Lost lenni.
Nagyon sokan várták a koncertet, amit a teltházas ZP is igazolt, de a látottak-hallottak alapján már nem biztos, hogy ugyanilyen lelkesedés fogadja őket legközelebb. Kár.
Dankó János