2007. július 9.

Koncertélmények

Átmeneti kabát (ki tudja mikor volt már, talán igaz sem volt – Gödör Klub)

Dévényi Ádám, a zenekar lelke nem most kezdte a szakmát, rengeteg slágert köszönhetünk neki, de nevét csak a szakavatottak ismerik igazán, azok, akik szívükbe zárták és hűségesen követték Őt és pályafutását hosszú éveken keresztül. Ezek a követők és a hozzájuk csapódó újabb érdeklődők szépen berendezkedtek és türelmesen ücsörögtek már a Deák téri Gödör Klub „előadótermének” fémszékein mikor megérkeztünk. Átvágva magunkat a füstfüggönyön megvásároltuk savanykás borunkat (módjával, mert a múltkor nagyon megjártuk, másnap rémes fejfájást kaptunk tőle) és visszakóvedáltunk egy kellemes asztalhoz. Dévényi Ádám nem egy pozitív ember. Dévényi Ádám egy, a világot igen borúsan látó cinikus - érzékeny tehetség, aki kényelmes mazochizmusba punnyadva alkot, gitározik és énekel. Hű példája hazánk és rossz korok csalódott „sírva vigadó” fiainak, akik csúf külsővel takarják el szép lelküket. (És mégis hódítanak).
Az, aki igyekszik optimista maradni és szépnek látni a világot az sose menjen el Átmeneti Kabát koncertre, mert olyan helyre csöppen, ahonnét menekül. Aki viszont érti, otthonos ebben a színesen borús szövegvilágban, minőségi bús-művész életérzésre vágyik, az mindenképpen menjen!

A szövegeken túl ott volt ugye a ZENE is, ami alapjában véve kedvesen pörögve, vidáman lüktetett. A ritmusszekció életre keltette ezt a művészien halott produkciót, és izgalmas kontrasztot adott a mélabús szövegvilágnak a dinamikus hangszerelés. Volt ebben azért valami zavaró számomra. Éppen emiatt nem tudtam – vagy nem akartam – átélni semmit. Ott volt Ádám; az ő keserű-mély világával együtt rezgett gitárja, ami őszinte tisztán szólt. (És hangja is, ha nem is mindig tisztán, de szintén őszintén szólt). A ritmus viszont véleményem szerint sokszor alázat nélkül tolta a zene alá (mondhatni fölé) a feszes grooevokat, amivel porrá zúzta az „életérzést”. Ettől függetlenül Magyarország egyik legkitűnőbb leány basszusgitárosáról és legprofibb dobosáról csak ódákat mernék zengeni, hiszen hibátlan tempóval és dinamikával játszottak egész este.
Hab volt a tortán Mohai Tamás (gitár) és Kézdy Luca (hegedű), akik szintén a színpadon vendégeskedtek.

www.dada.hu

www.kepfeltoltes.hu_.jpg" />


Sooling Groove – Gödör szabadtéri színpad (szép tavaszi este)

Egyéniség, egyéniség egyéniség! Profi zenekar (rossz hangosítással), élvezhető és emészthető popnak álcázott jazz/funk/soul zene, karakteres, vicces a frontemberrel (Gócza Tibor "Öcsi"), aki ráadásul énekelni is tud, no meg okos is, mert a szövegeket is ő írja!
Olyan zenekart láttunk a Gödör klub nyitott színpadán, akit véleményem szerint Magyarország nagy fogyasztó rétegének is meg kellene ismernie, vagyis már régen meg kellett volna. Fülbemászó dallamokra, igényes-érthető hangszerelésre, remek szövegekre bukkantunk azon a szép tavaszi estén. A színpadképen lehetett volna még csiszolni valamicskét, hogy „eladhatóbbak” legyenek.

http://www.myspace.com/solingroove">www.http://www.myspace.com/solingroove

www.kepfeltoltes.hu_.jpg" />


Frank Zappa Emlékzenekar – még mindig Gödör Klub

Már régóta ismerem a nevüket, de még sosem voltam koncertjükön gondolván, hogy úgysem sikerülhet nekik… Frank Zappa emlékzenekar, te jó ég. Aki ismeri őt, az tudja miről beszélek!
Node!
Megszámlálhatatlanul sok férfi állt a színpadon főleg énekes-gitárosok, láttam fúvosakat is és mindenféle egyebeket mikor megérkeztem. Rágyújtottam, hátradőltem, hadd szóljon! Szólt is, deméghogy! Ritka az a „produkció”, (lábrázást kapok ettől a szótól egyébként, mert manapság ezt kell mondani „zenekar” helyett) amiben semmi kivetnivaló sincsen, mindenki profi (ha be is van csiccsentve némileg), és a ritmusszekció úgy nyomja, mit az atom. A hazai klubélet gyöngyszemeit - pl. Fekete Jenő, akibe ilyen vagy olyan zenei berkekben mindig belebotlik az ember - felsorakoztató produkció (ráz, ráz) olyan szinten felpörgetett, ledöntött, elámított és lenyűgözött, hogy szinte rosszul lettem. Olyan volt, mintha nem is koncerten egy kis klubban, hanem valami gigantikus színpadi előadáson lettem volna. A zene egy percig sem állt meg, szünet nélkül sodor magával a „cselekvény”. Mondanom sem kell, hogy sokáig nem tudtam elaludni mikor hazatértem.

www.zappa.hu


GROOVUS Interruptus – Filter Klub (Almássy tér)

Miután kikötöttem a biciklimet egy padhoz (és megkértem a biztonsági őrt, hogy vigyázzon rá), fejemet ügyesen lehajtva lementem a lépcsőn, ahol egy klassz alter ifjúsági-művész klubra leltem. A fiuk lazák voltak, habár ezzel a formációval ez volt az első koncertjük. Aztán elbújtak egy nagy függöny mögé, ahol a színpad és nézőtér volt, és ahova már csak belépővel vagy jó kontakttal lehetett bemenni. Sajnos nem tudtuk kimondani a zenekar nevét megközelítőleg sem, ezért jó időbe tellett, míg ez utóbbi megoldással bekerültünk az óhajtott helyre. Kicsit rossz helyre ültünk (de nem mertünk előrébb menni), meg a hangosítás sem volt egy leányálom, ezért a dob-basszusból nem hallottunk eleget. A zenekar egyébként saját és feldolgozás számokat játszott megítélésem szerint funky - acid-jazzes, groove-os (ugyebár), lounge stb stílusban dob, basszus, gitár, szaxofon (tehát instrumentális) felállásban, meg néha egy kis alappal megbolondítva. Nagy fába vágták a fejszéjüket a srácok, mert a magyar közönség nem vevő az ilyesmire, hacsak nem zenész, de akkor meg inkább maga csinálja, vagy elmegy egy évben egyszer meghallgatni egy ismert amerikai valakit, vagy otthon hallgatja szuper 5.1-es hifijén. De a színpadról áradó zeneszeretet egyből elnyomta ezeket az aggályaimat, érezhető volt, hogy ezek a srácok nem kereskedni akarnak a zenével. Tiszta, öncélú (ez egy pozitív szó, bármennyire is próbálják bemocskolni őtet), alázatos, fincsi, fület és szemet gyönyörködtető (mert ráadásul jóképű fiatalemberekről van szó) profi-hobby koncert volt. Fejleszthető, csiszolható, bonyolítható és egyszerűsíthető, kibővíthető (szerintem jöhetne még egy énekes hím/frontember, amolyan Berki-féle) még a zenekar, de jól tudjuk, hogy „Róma sem egy nap alatt épült”.

Még nincsen honlapjuk, de keressétek meg őket a wiwen



JAMsterdam – Rio

Vajon kell-e nekünk még egy profi funk-disco zenekar, akik Incognitot, Earth Wind and Fire-t játszanak? Kedd estén nem volt túl nagy az érdeklődés, de egyébként is kit érdekel a fekete zene, ha a híd másik oldalán ott dübörög a rock!
(És egyáltalán ki rop élőzenére puccos helyeken Magyarországon?) Kedves és nemes kezdeményezés volt mindenesetre a RIO –tól, hogy pénzt, időt áldozva, beindította az élőzenét náluk, a „felsőbb körökben” is, ezzel együtt javítva a XI. kerületi polgárok ízlését a mellette hőbörgő zépé rovására. (egyébként a zépét is szeretem). Reméljük, hogy előbb utóbb beindul ez a nem-hétköznapi hétköznapi (hétvégéken egyelőre nincs élő zene) elit időtöltés, mert nagyon tetszett a hangulata.
Imádtam mindegyiküket, profik voltak, és mindent megtettek. A számokat már unásig ismertem már, de szívesen meghallgattam a JAMsterdam verziót is, persze jó messze ülvén a színpadtól, díszes asztal mellett drága kólával a kezemben. Hajjaj de jó is lett volna ropni egyet, de sajna a minden bulit remekül beindító „első részeg táncos” sehogy sem akart megjelenni a tánctéren. Hiába is vártuk volna, hiszen ilyen árak mellett nehezebben megy a megrészegedés. Tánc híján kicsit keserédes hangulatban távoztam.

www.jamsterdam.eu

www.kepfeltoltes.hu_.jpg" />


Utószó:

Kedves Zenészek!
Összegezvén a fentieket, úgy gondolom, hogy mindenkinek van helye ebben a nagy Zene Univerzumban, csak nem biztos, hogy jó szegletében keresgél. Van, aki kis hazánkban találja meg a számításait, de ez csak EGY a számtalan lehetőség közül! Szóval ne habozzatok nekivágni a világnak, ha úgy érzitek, menni kell! Én is ezt teszem.

Üdv és keep on playin’:
Mónika