2016. augusztus 17. | Stewie

Megint 15 éves voltam egy házibuliban: itt volt a Sum41

Azt hiszem, idén egyetlen pop-punk fan sem lehet szomorú idén: sorra jönnek az új lemezek az új évezred ikonjaitól. A Sum41 is ilyen, ráadásul tőlük egy koncertet is kaptunk most a Szigeten. Kíváncsi voltam mire képesek egy halálközeli élmény és egy régi-új felállással.

Sajnos a hajó elég lassan ért be, ezért a hell songról lemaradtam. Viszont gyorsan sikerült beérnem a koncert közepébe, ahol fergeteges hangulat volt. A maratoni set list (17 számot daráltak le, ráadásul úgy, hogy nem is volt olyan érzése az embernek, hogy elsietik) egyébként jól volt összeállítva, habár kifejezetten szomorú voltam, hogy a Screaming Bloody Murdererről csak a címadó dalt játszották el. Viszont ezen kívül tényleg egy rossz szavam se lehet a megvalósításra.

A felállás kicsit felemás lett: Baksh visszatérése kifejezetten jót tett a hangzásnak, és jó volt újra színpadon látni, de Zummonál már több volt a gond. Sajnos Stevo tényleg jó dobos volt, és a hiánya erősen kitűnik. Se az új szám dobja nem lett az igazi, se a régien nem szólnak akkora erővel. Az utolsó szög pedig a dobszóló volt, ami nagyon középszerű lett. Legalább azt nem kéne erőltetni.

Mindezek ellenére minden egyes perce élmény volt a koncertnek, fantasztikus hangulatban telt, és örömmel várom az új albumot, főleg ha olyan lesz, mint amilyet az új szám sejtet. És ami feltette az „i”-re a pontot, az nem a Fat Lip volt (bár az is zseniálisan hangzott Brownsounddal), hanem az hogy Deryck elég magabiztosan bejelentette, hogy a nagyon közeli jövőben visszatérnek Budapestre, egy újabb fergeteges koncertre. Én már várom.