2016. augusztus 16. | Stewie
Habár idén csak két napra mentem le a Szigetre, mégis ki merem jelenteni, hogy idén a Muse produkálta a legjobb koncertet a fesztiválon. Viszont nem csak emiatt volt érdemes lemenni szombaton.
Bár sokan kifogásolták a beléptetést, nekem sikerült jó időpontban menni, amikor nem volt hosszú sor, így nekem pozitív maradt a fesztiválra érkezés. idén először próbáltam ki a fémdetektoros beléptetést, és igazából nem láttam a nagy értelmét: azon kívül, hogy nem tapiznak le, nincs sok pozitívuma. Nem lett gyorsabb a rendszer, nem kell kevesebb ember az ajtók mellé, és szerintem nem kerül be kevesebb kés a fesztiválra emiatt. De ha nekik jó, nekem pláne jó.
A színpadok elosztása kifejezetten tetszett: mindent megtaláltam könnyen és gyorsan, úgy, hogy közben nem volt a hangosítással gond, nem hallatszott egyik színpad a másikba. Ez jól is jött, mivel első napomon körbejártam az egész koncertrészt, mindenhol elkapva pár perc zenét (mivel sikerült 2 órával korábban érkeznem, mint az első számomra érdekes koncert kezdete). Végül a Biebersnél lyukadtam ki, amiről hosszabban számolok be majd.
Természetesen a nap legjobb része a Muse volt. Matt-ék azt hozták, amire számítottam: profizmust, egy remek setlist-et, és egy felejthetetlen koncertet. A hangulat remek volt, a közönségkommunikáció is remek volt, tényleg nem lehet egy rossz szavam sem (ha azt az abszolút személyes szőrszálhasogatást mellőzőm, hogy nem játszották a kedvenc számomat, bár azt már jópár éve levették a setlistről).
Mondjuk, azon a fesztiválnak el kellene gondolkodnia, hogy egyre jobban nő a fesztivál nézettsége, és a nagyszínpad előtt egy ilyen kaliberű koncerten már nehéz volt elférni. A jövőre nézve szerintem megérné bővíteni a nagyszínpad előtti teret, mivel szerintem most is voltak páran, akik lemaradtak a színpadon folyó eseményekről. És azok nagyon sajnálhatják, mert minden pillanata aranyat ér.