2015. június 24. | -gabriella-

A pénteki káosz- visszatekintés FOO 2. nap

Ahogy említettem a pénteki estét kicsit túltoltuk. Persze nem annyira, hogy a végén a négyes – ötös hűtő között kössünk ki, de azért voltak bajok. Nyilván voltak terveink is, de ezt a mocskos mennyiségben elfogyasztott alkohol tervezte újra. Így kötöttünk ki a Borfaluban. Hova menne a részeg ember? És ki iratkozott fel a Nótakareokera?

Miután kitaláltuk, hogy Ganxsta koncerten mindenképp ott szeretnénk lenni fel KELLETT menni a Borfaluba. Mert az pont útba esik. Mondjuk nem. Na mindegy, valami isteni sugallat húzott arra, meg a Németh Janó bor. És Elvis barátom. Mindenesetre az ottlétünket sikerült kimaxolni. Személy szerint egy lendülettel mondtam el a slam poetry házigazdájának, Kövinek mit kéne még beépítenie a monológjába, iratkoztam fel a Dankó Rádió Nótakaraoke-jára az Akácos úttal és oltogattam az ismerőseimet. Well done, ahogy az angol mondaná. Annyira azonban nem voltam ittas, hogy gyorsan számot ne vessek az életem felett és fél órán belül vissza is mondtam rögtönzött fellépésemet. Félek attól, hogy túl jó vagyok.

Ez volt az a sarkalatos pont, amikor éreztem: alá kell szállnunk Mordorba és el kell indulni Ganxstáék felé, nagy ívben elkerülve a Vad Fruttik koncertet. Közben telefonáltam kettőt. A tesómék már aludtak. 11-kor! Jó nekik. Út közben a nagyszínpad mellett vártam a többieket és minő csoda: épp kezdődött a Vad Fruttik. Kezdődött dülöngélve egymás hátának lapogatása, a 16 éves lány jó tanácsokkal való ellátása, részegen egymás megerősítése abban, hogy „Te jó ember vagy”. Közben azt hallgattam, a Vad Fruttik milyen negatív. Háttérben a Sárga zsiguli szólt. Megértettem. Maradjunk annyiban, Ganxstára sosem jutottam el.

Szerintem megérett az idő a lefekvésre, de még Supernemre mindenképp el szerettem volna nézni. Derékszögben álltam a dombon. Minden zene a sztratoszférában szólt, de nagyon jó volt. Mármint a koncert, bár a véleményem ezek után nem túl releváns. Szerencsére gyorsan beláttam, érdemes nyugovóra térni. Bedőltem a sátorba és elaludtam, majd fél négykor felriadtam a hidegre és arra, hogy ismét ruhában alszom. Mindegy, szarni bele, szól a zene!

-gabriella-