2015. június 23. | -gabriella-

Nem is gyűlöllek! – visszatekintés FOO 1. nap

Szóval ott tartottunk, hogy nagyon elmésen boncolgattam a Fekete Város koncertjét. Mivel a kultúra koszorús parasztjának választottak a közelmúltban, ezért elmondom: azt megelőzően elmentünk a Wellhellora is. Mert miért ne? A VANS sátor csordulásig tele, mindenki az Apuveddmegre vár, levegő és menekülési útvonal nélkül. Így kell ezt elképzelni.

A Fishingre amúgy jellemző a jó hangosítás, de valamiért ez ebben a sátorban nem volt adott. Mondjuk nem tudom mire is számítottam a Wellhellotól, mikor pontosan tudom, hogy három slágerük van, a többi időt meg megpróbálják kitölteni nagyrészt Halott Pénz számokkal. Szóval nem volt jó, ezt bátran állíthatom, főleg mert mindenki ezt mondta. Kivéve a mellettem álló lány, mert ő nagyon élvezte. Na, innen mentünk át Fekete Városra és terveztük, hogy visszatérünk még a VANS-be Kelemen Kabátra, de ez a fesztivál szituációban valahogy elmaradt.

Ezekután már semmit nem gyűlöltem annyira és elmentünk a Punnanyra, mert a beállás tök jó volt. Már amennyire egy beállás izgalmas lehet, mindenesetre az gyorsan kiderült, hogy Wolfie nagyon szeretné egyszer fejbe rúgni a Felcser Mátét. Lélegzetvételnyi szünetet hagyok itt mindenkinek, mert nem érdemes kommentálni. Mindenki szeretne valamit. Tehát a Punnany koncerten álldogáltunk és azt néztem mekkora tömeg van. Mentek számok is, páran fotóztak, szerintem én még bele is énekeltem a világba, hogy Élvezd. Vagy nem. Az biztos, hogy utána láttuk a backstageben Flour Tomit, amint éppen rendszabályozza Diazt és felszólítja a vízivásra.

Itt nálunk valahogy megakadt az este és inkább beszélgetéssel és pálinkával töltöttük az időnket, minthogy Subscribe búcsún csápoljunk. Ez pedig erősen predesztinálta azt, hogy a Halott Pénzt már a világ legjobb koncertjének éreztem. Mivel valamiért végig vonzódtam a peremen táncikáláshoz, ezért nem lepődtem meg a domboldalon tipegésemen és a két kézzel felfelé mutogatva, ordítva éneklésemen. „Hogy legyek én igazán gyengéd, ha a feneked az én igazi gyengém?”. Szinte klasszikus. A színpadon ezután zárásként megjelent Flour és az enyhén ittas Diaz is, ekkor már katarzis közeli állapotban figyeltem, ahogy a Mary Popkids tagjai mellettünk lányokkal hetyegnek. Micsoda szaftos pletyka. Zenészek és nők. Döbbenet!

Viszont ez volt az a pont, amikor mindannyian éreztük eljött a lefekvés ideje. Erős hajnali 1-ig kihúztuk, csak mert tudtuk: a péntekek mindig erősebbek. Valahogy így alakult ez most is.

-gabriella-