2015. március 2.
Volt idő, amikor az ember vetítésekre járt azokhoz a barátaihoz, akik voltak olyan szerencsések, hogy a világ egy-két érdekes, különleges helyszíneit látogathatták meg. Manapság is keveseknek adatik meg, hogy eljussanak Nyugat-Tibetbe, Iránba, Lamura (Kenya egy kis városa, szigete), Grúziába, Azerbajdzsánba vagy épp Ghánába. És persze nem szervezetten, hanem egyéni utazás formájában, felvéve az ottani tempót, életérzést. Vágyunk látni ilyen helyeket. Mert utazni jó. Még ha csak fejben zajlik is, vizuális segítséggel, sztorik mesélésével.
Ezt a közösségi élményt hozza vissza a Zappa Caffé-ban kéthetente megrendezett vetítéssorozat, ahol úgy érzed magad, mintha az előadó behívott volna a nappalijába, ahol ő mesél, te pedig nyugodtan kérdezhetsz tőle bármikor.
Így lesz ez most kedden is. Élő Marci és Sena személyes élményeiket osszák meg ezen a napon a közönséggel. Sok történettel, sztorival tarkítva mindazt az élményt, amit Ghána, a lakói, és a család nyújtottak.
Senáék kislányukkal már sokadjára térnek vissza ide, Sena szülőhazájába. Igazán szubjektív lesz ez a vetítés, hiszen itt most nem érdeklődő, kíváncsi idegenként jártak, mint korábbi vendégeink, hanem hazalátogattak. A fotók is erről a kapcsolatról, bensőséges hangulatokról adnak őszinte képet.
A Nézd a világot más szemével sorozatcím, megint új értelmet nyer Marciék vetítésével, beszámolójukkal.
Ha te is részese akarsz ennek lenni, akkor a Zappa Cafféban a helyed!
Ott vagyunk, iszogatunk, eszegetünk, ismeretlenekkel ismerkedünk, akikkel egy asztalhoz keveredtünk. Mert az élmény összehoz. Másfél óra utazás egy keddi napon feltölt. Kifújja belőlünk az egész nap felgyülemlett stresszét, fáradságát. Azt veszed észre magadon, hogy miután még beszélgetsz kicsit lecsengésképpen, mosolyogva távozol a helyről. Mert kaptál valamit. Hangulatot, élményeket, kedvet.
Elkezdődött valami megint, ami összehoz, ami kimozdít otthonról, ami egy újfajta közösségi élményt nyújt.
Kihagyni lehet, de minek?