2015. február 20. | Bea

Jelmezbál a Szépművészeti Múzeum búcsúja jegyében!

Nem mindennapi buli élményben lehetett része a budapesti partiarcoknak, és persze kultúra- és művészet imádóknak 2015. február 14-én szombat este. Aki nem a Valentin-napnak hódolt be, hanem inkább festmények társaságában töltötte szívesen a Bálint-nap éjszakáját, a lehető legtökéletesebb helyen járt: együtt búcsúztathattuk el a Szépművészeti Múzeumot annak tágas és magával ragadó termeiben, hogy három év múlva megújulva nyissa majd ki kapuit. A búcsúzáson ott volt Zagar, de jelenést tett Dalí, Van Gogh, sőt, Shakespeare, és megannyi festő, alkotó, író, és festmény, alkotás, élő és halhatatlan művész, illetve a legváltozatosabb művészettel kapcsolatos karakter is emelte a búcsúest fényét!

Igazából arra is jó volt az esemény, hogy teszteljük művészettörténeti tudásunkat és ellenőrizzük, vajon felismerünk-e minden alkotót és alkotást, múzsát és irányzatot… és rájöjjünk, van még hova fejlődnünk. Viszont a partinépnek meg zenei téren van hova fejlődnie: amikor kis késéssel befutva megkérdeztük pár figurától, fellépett-e már a Zagar, senki nem tudta, pedig már láthatóan ott buliztak jó ideje… Aztán szerencsénk volt, érkezésünk után fél órával kezdetét is vette Zagar. Ami persze hozta az elvárt és megszokott minőséget, színvonalat és stílust, de még néhány underground díva és egy kórus jól jött volna mögé, hogy ne kezdjenek aztán lassan hazafelé szállingózni a vendégek. Az viszont biztos, hogy nagyon-nagyon jól szólt a zene! Talán hozzátettek az értékes és különleges festményekről, szobrokról, műkincsekről visszaverődő hangok is a teljes élményhez!

Ha nem is ez volt életünk bulija, az éjszaka a múzeumban igazán kivételesen és nagyszerűen telt, hiszen tényleg nagyon speciális eset, hogy Budapest egyik világörökségi helyszínén, neoreneszánsz és neoklasszicista stílusú gyönyörű, monumentális épületben, nagy alkotók nagy művei között ünnepelhettük a (nem Valentin-napot) február 14-ét. Koktélokkal is megünnepeltük az estet, bár az az egy Andy Warhol vaníliás-narancsos italkülönlegesség, amire a választásunk esett, inkább emlékeztetett rettegett gyerekkori torokszirupunkra, mint finom parti-italra. De jól nézett ki, és az ötlet is egyedi volt, a többi változatnak biztos az íze is száz százalékosan bejött volna.

Úgy látszik, sokan fogják hiányolni a Szépművészeti Múzeumot az elkövetkező három évben. Abból következtetünk erre, hogy milyen sokan vették komolyan a múzeumhoz illő dress code-ot: Andy Warholok, Dalík, Van Gogh-ok, Fridák, reneszánsz és klasszicista korabeli öltözetek, pop art, impresszionista és barokk alakok, művészek, irányzatok, képek, szobrok, stílusok is feltűntek. Meg Nagy Ervin. Arra nem vagyok büszke, hogy sokkal több karaktert nem ismertem fel. Arra sem, hogy egy korábbi valóságshow-szereplőt bezzeg igen. De arra viszont igen, hogy ott voltam, beöltöztem, és elbúcsúztattam a múzeumot. Hogy bulival, vagy kiállítással nyitnak-e három év múlva, mindegy is, ott lesz a helyünk! És a Zagarnak is!

Bea