2014. július 4. | Stewie
A 0. nap pangását túlélve újult erővel vágtam neki az MGMT-s, Skilletes, Woodkides második körnek. Bár az eső bezavart az objektív megítélésbe (hisz a Telekom színpad nem fedett), de még így is ki merem jelenteni, hogy szinte egy koncert se volt azon a helyen, ahol illet volna.
A napot a Kozmosszal kezdtem az Origo teraszon, amit szerintem kapásból az Akváriumra kellet volna tolni. A fiúk nagyszerűek voltak, a közönség pedig egy emberként pogózott és énekelte polgárpukkasztó szöveget, de a fülledt levegőben nem sok híja volt, hogy valaki elájuljon. Ezt a koncertet TALÁN még el is néztem volna, hogy nem nagyobb színpadon van, mert a kocsmahangulat nagyon jól jött ki, de csak aztán jön a java a dolognak.
Egy ruhacsere (no meg egy-két sör után) az MGMT-vel folytattam a sort. Az eső nem volt akadály, nagyon vártam már a koncertet, megszerettem őket a beharangozó írása közben. De hogy ez egy nagyon béna performance volt, az is tuti. Semmi közönségkontakt, vagy kommunikáció, csak ledarálták a számokat. Ennek megfelelően volt a nézőtéren pogókezdeményes lökdösődés, valami Fradiinduló-skandálás, néma állás, mint aki azt se tudja, hogy melyik földrészen van és minden egyéb, amit csak el lehet képzelni. Az élvezeti faktora csak a VIP-ból volt elfogadható, mert maga a zene nem rossz még mindig, csak minden más körülmény volt borzasztó.
Az igazi arcon csapás viszont a Skillet és a Woodkid elhelyezése volt számomra. Mindketten a legnagyobb koncertzenekarokként vannak számon tartva a műfajukban, mégis csak a Petőfiig jutottak el. A tömegnyomor új szegmensét éltem át a két koncerten, de még így is bőven megérte. Olyan előadásokat láttam, amiket csak ritkán tapasztaltam eddig. A fény, a hang és a mozdulatok is tökéletes harmóniában voltak az érzelmi világgal, amit a számok képviseltek. És mivel többen is voltak ezeken a koncerteken, mint az MGMT-n, vagy (talán) mint a Quimbyn, így tényleg nem tudom mivel megmagyarázni a kiválasztást. És valószínűleg nem is fogom sose átlátni.
Stewie
Fotók: Szige.hu/volt