2014. június 24. | -gabriella-

Fluor Tomi, a sztár – FOO péntek, 1. rész

A FOO pénteki napja 8 óra pihentető alvás után kezdődött, úgyhogy kellőképpen röhöghettük ki előző napi önmagunkat. Szerencsére viszonylag gyorsan visszarázódtunk a menetrendbe és háromnegyed 12-kor már sör/fröccs kombinációban beszéltük ki az életünket. Ebben segítségünkre voltak rég nem látott ismerőseim.

Sok pozíciót nem váltottunk, csak egyik padról a másikra ülve értekeztünk Fishinges élményeinkről, közben jó barátságot kötve Sancival a FOO legjobb pultosával. Ilyen, ha semmilyen programon nem veszünk részt. Fény az éjszakában, ha újabb csapattag társul hozzátok, aki még friss, hiszen akkor van, ami húzzon. Na, velünk is ez volt.

Délutánra már elég jó volt minden. A legjobb a csendes pihenő alatti Quimby beállás, ahol Livius ismételten sámánnak képzelte magát. De igazából annyira nem is volt vészes, mint elsőre hangzott, sőt iróniával kezelte ő is saját tevékenységét, szóval elég gyorsan lezavarta azt az etapot.

Ekkor eleredt az eső, így kénytelenek voltunk fedett helyet keresni. Sikeresen találtunk egy padot, ahol már nyilván ültek és beszélgetésbe elegyedtünk egy tűzoltóval és egy börtönőrre. Mindig is nagy álmom volt ez, szóval a harminc előtti bakancslistámról már ki is húztam. A Budapest Bár játszott eközben és igazán hangulatos volt, attól függetlenül, hogy nem kifejezetten szeretem. Háttérzene, én azt mondom!

Kicsit később a reggeli szettet csak át kellett cserélni a melegebb változatra, így újból a sátrunk felé vettük az irányt. És ekkor megtörtént a baj. Az esős talajon a dombon felfelé csak mellre vágódtam a kis fahídon. Ősi ösztöntől vezérelve természetesen a fröccsömet védtem, amit ettől függetlenül sikerült összelapítani. Mögöttem röhögés, előttem egy lovag, aki csak felsegített. Reggelig nem mertem megnézni a sípcsontomat. Most is szép!

Ezután mondanom sem kell, teljesen egyértelművé vált, hogy a borfaluban ünnepeljük meg a hangos sikert, mert a következő állomás Flour Tamás koncertje volt. És ha idő van, bor is van. Meg sör. Kinek mi. Szóval 8 körül lecsorogtunk a Tisza Sátorba. Flour a Mizuval sikeressé vált, sokak által megvetett „rapper”, akinek olyan dalokat köszönhetünk, mint a Gecigránát, Charlie Sheen vagy személyes kedvencem a Monoton. Most a Flour & the Filigrans formáció mutatta meg magát a Fishingen és azt kell mondanom, határozottan jó volt. Lehet szidni ezt a Tamás gyereket, de ért a szórakoztatáshoz. Pláne, mert már a közepén bemondta: nyugi-nyugi lesz a Gecigránát. És akkor mindenkinek nagy kő esett le a szívéről. Egyébként a Tisza Sátrat majdnem megtöltötte és a legtöbben nem röhögni mentek. Egyszer mindenki próbálja ki élőben milyen, sokaknak be fog jönni. És a zenekar nagy része lányokból áll!

A rövid koncert után Isten Háta Mögött-re vettük az irányt. Ez már egy másik mese. Haha.

-gabriella-
Fotók: Horváth Andrea