2014. június 23. | -gabriella-

Hogyan nem rúgtam fel egy sztárt sem a Fishingen

Amikor indulás előtt a neten a Fishing programját böngésztem már kiszúrtam, hogy feltehetően a csütörtöki nap lesz a legjobb és a legmozgalmasabb. Leginkább azért, mert rengeteg jó koncertre és meleg időre lehetett számítani és a strandolás mindig jobbá tesz. Hogy is?

Mivel tavaly ugyanott sátraztunk a FOO-n ahol idén, ezért nagyjából el tudtam képzelni, hogy a reggel a kukásautó kukát ürít, szippantó toi toi-t szippant, a vontatós kiszuperált motorszerű akármi fel alá jár a kempingben. Ezért sem okozott meglepetést a korai kelés. Gyors fogmosás után a reggeli felé vettük az irány és kipróbáltuk a tükörtojás, bacon örök kombinációját. Nem volt a legjobb, de már várt a part. Olyan zökkenőmentesen ment minden és szépen rekonstruáltuk a tavalyi rutinunkat.

A parton egyre több stég van lezárva, persze ez az átlag fesztiválozót nem akadályozhatja meg abban, hogy fürödjön a tóban. Szerencsére mi ennél okosabbak voltunk és nem ugrottunk át egy kerítésen sem. A víz kb. 20 fokos és nyilván leégtem, amíg bent lógattam a lábam, plusz a mellettünk ülő okoskodó lánycsapat sem volt a legkellemesebb társaság. Sebaj, a Szúnyogvár étterem vigaszt nyújtott a bánatomra leginkább azért, mert volt húsleves és mint tudjuk a másnapos ember legjobb barátja ez. Ekkor nem sok kedvünk volt visszamenni és égetni magunkat a napon, úgyhogy egy rövid csendes pihenővel készültünk az este további részére.

Sajnos nem a legjobbkor állt be a Nagyszínpadon az amúgy sem favorit Intim Torna Illegál, akik valami olyasmit ordítottak bele a délutánba, hogy „Kill the poor”, bár remélem rosszul hallottam. a dobbeállás monotonitása még egész jó volt, sikerült egy meditatív zen állapotba kerülni, erre mire elaludnék elkezdenek üvölteni. Lényeg a lényeg, nem keltem jó hangulatba, mondhatni szívesen felrúgtam volna valakit. Szerencsétlenségemre a Mary Popkids és Buda Marci jött velem szembe, őket meg mégsem bántalmazhatom, úgyhogy kénytelen voltam beérni egy light kólával és a kussolással.

Aztán teszteltük a kemping vizes blokkját tisztálkodás céljából. Bréking: Idén voltak fent zuhanyfüggönyök! Bár így is a legtöbb lány fürdőruhában tisztálkodott, ami csak azért fura, mert mégsem a Való Világ villájában voltunk. Mindegy is. Ezek után készen álltam a borfalura és a bevált 4-6-os alpolgármester fröccsömre, amit csak és kizárólag a Németh pincészetnél szerezhettem be. Előző napon sikerült összeismerkedni a pultossal, aki Lindsay Lohan-nek hívott (öröm, boldogság) én meg őt Elvisnek, és onnantól kezdve nem volt probléma a fröccs utánpótlásával. Rá kellett készülnöm a Mary Popkids-re.

A Nagyszínpad első fellépőjét meg nem hallottam soha élőben, viszont az utóbbi időben annál lelkesebben hallgattam. Mivel a koncert maga nagyrészt a domb tetejéről hallgattuk ezért pontosan láttuk a pillanatot, amikor Palvin Barbara és testvére megérkezik, majd készségesen hagyja magát fotózni. ENNEK a képnek az elkészültét végigkövettük. Az a helyzet, bár valóban csinos élőben egyszerűen ordít róla, hogy tinédzser és ez valahogy nem vet rá jó fényt. De legalább elmondhatom, már láttam Magyarország kicsi kincsét. De vissza a koncertre! Nekem személy szerint nagyon tetszett, az első fele a bulira való hangolódásra abszolút alkalmas volt, míg a második etap egy későbbi időpontra lett volna jobb, amikor már mindenki hajlandó táncolni. Mindenesetre így is zseniális volt, szerintem ők most az egyik legjobb hazai együttes. A The Blue Inside című albumukat pedig mindenkinek ajánlom, akár élőben, akár otthon. Jaja, hígul az ízlésem.

Hogy éljek a már jól megszokott fordulattal: és akkor innen folytatjuk.

-gabriella-