2014. március 31.
Összegző gondolatok Petruska András megfogalmazásában
Szeretek utazni, szeretek mozgásban lenni. Utazás közben pedig szeretek nézelődni, ábrándozva végigkövetni az utat, ahogyan egyik pontból eljutok a másikba - ahogyan keresztülvezet az utam több városrészen, mind különböző hangulatokat, különböző történeteket hordoznak magukban. Ez a sok különböző hangulat és történet nagyon emlékeztet arra, ahogyan egy zenei album is összeáll; egy határozott kezdőponttal, egy célkitűzéssel, ami elindul egy irányba, különböző állomásokat érint az érzelmek széles skáláján, majd végül célba ér az utolsó dallal. Ami a Budapesten egymásnak feszülő történetek sokszínűségét illeti, az új metróvonal remek képet fest ezekről a maga 10 megállójával, a képzeletbeli lemezoldalakat elválasztó Dunával a közepén. Mindez számomra ordított a lemez elkészítéséért.
Akár rajongója ennek a beruházásának, akár nem, minden budapesti ember életére hatással lesz a 4-es metró, és mikor elkészül, senki nem azt fogja nézni, hogy hány generációt csúszott az átadása, hanem azt, hogy könnyebb lesz általa az életünk. És ez nagyon fontos, nem csupán abból a szempontból, hogy távoli városrészek válnak elérhetővé, hanem a benne lakó embereket is összehozza a metró. Szerintem minden budapesti embernek fűződik valamilyen felejthetetlen emléke a metróhoz. Gondoljunk csak bele, hány találkozó, új ismeretség kezdődik egy metrómegállóban, kizárólag azért, mert éppen ott van mindkét fél számára a leggyorsabban elérhető pont, ami alkalmas a találkozásra? Vidékről felérkezvén egy pályaudvarra sokszor az első dolog, amivel továbbmegyünk, a metró. És ne feledkezzünk meg a felszíni világról sem. Minden megállónak megvan a maga egyéni története, ami miatt olyan központ lett, hogy ok legyen oda metróállomást építeni.
Ezen a lemezen minden megtalálható, ami számomra Budapest. A dalokban találkozik a valóság és a fikció, a mai modern város a múlt romantikájával, az önéletrajzi ihletésű, vagy kifejezetten az én generációmra jellemző történetek a történelmi múlttal. A zenei ábrázolásban is ugyanez volt a célom. Többnyire a magyar népi dallamvilágot és hangszereket helyeztem bele városias, zsibongó kontextusba, de ha Budapestről alkot zenét az ember, azonnal beugrik a mindenhonnan beszűrődő cigányzene, de sanzonok és a vigadók világa sem maradhat ki.
Számomra ez az album a lelki hazaérést, önmagam megtalálását jelenti. Fiatalon nagyon nehéz kérdés, hogy mit kezdjek azzal az információval, hogy ennek az országnak és kultúrának a szülöttje vagyok, és ez a város nevelt fel. Akár szeretem, akár nem, ez a környezet az otthonom, ezt nem lehet megmásítani. Nem csupán egy zenés metróutazás számomra ez a projekt, hanem a lelkemmel is utaztam egy jót.