2014. február 28. | Stewie
Az elmúlt hónapokban egyre-másra jelentek meg a VOLT fesztivál fellépőinek nevei. Amikor megnéztük a listát, be kell valljam férfiasan, nem tudtam mindegyik nevet hova tenni, még műfajilag sem. Mivel a baráti társaságom is így volt vele, gondoltam ideje lenne egy kicsit rendszerezni, hogy pontosan mire is számíthatunk idén július 2-a és 5-e között Sopronban. Elsőként az MGMT-t mutattam be, most jöjjön a Volbeat zenekar.
A dán banda 2001-ben kezdte meg működését. Ekkor Michael Poulsen kivált régi bandájából, a Dominusból, és saját együttest alapított. Miután megtalálta a csapatba legjobban illő tagokat (Anders Kjølholm, Jon Larsen és Teddy Vang személyében), koncertezni kezdtek. 2005-ben indult be a szekér, amikor kiadták az első nagylemezüket. A korong siker lett Dániában, de a külföldi áttörésre még várni kellett. A folyamatos gitároscserék miatt nem volt kellően erős a felállás, nem tudtak nagy ütemben fejlődni. A külhoni sikerek 2007-ban jöttek: a második album, a Rock the Rebel / Metal the Devil nagy siker lett a finnek körében. Ezután jött Amerika meghódítása, majd az egész világ. A kritikusok jó véleménye a zenekarról az elismerésekben is megmutatkozik: eddig 9 különféle díjat nyertek, és már jelölték őket Grammyre és MTV Music Awardsra is.
A fiúk a dán metál elsőszámú képviselőiként ismertek, akik nem a délutáni teapartikról híresek: bulijaikon hihetetlen hangulat alakul ki: aki nem volt Volbeaten, az állítólag még nem is járt igazi pogókörben. Lemezeiket könnyű felismerni már név alapján is, mert szertik a hosszú, összetett lemezcímeket. Nevük a Volume beat kifejezésből jön, ami gitárszaggató ütemességükre utal (valamint Poulsen előző bandájának, a Dominusnak a harmadik albuma is ezt a nevet viselte).
Zenei stílusuk alapvetően olyan, mint az étel, amit egy ideges szakács készít, amikor gyorsan kell valami finomat összedobni: KONKRÉTAN mindent belerak, amit csak talál a kamrában. Váltakoznak a számokban a punkos alapok (főleg gitárnál) a rock’n’rollra jellemző táncolható ritmus (szájharmonika is befigyelhet), a James Hetfield (Metallica) által híressé tett hajlítások az énekben, és akkor ez még csak a jéghegy csúcsa. A dob hol punkosan egyszerű, hol trashmetálosan durva, de mindenképp nagyon ritmusos, mint egy jó country szám. Egy dal hallgatása közben nem tudjuk, hogy most Elvis, a Green Day, vagy az Anthrax volt a fő irányvonal. Az igazság valahol a sok-sok példa között van: egy nagyon összetett, igazán egyedi hangzásvilág, ami szinte minden, a rock műfajt kedvelő személy ízlését ki tudja elégíteni. A legérdekesebb, hogy meg se próbálnak egy koherens stílust létrehozni: a különböző számok teljesen eltérnek egymástól, a felsorolt hozzávalók mértékétől függően, de mégis érződik rajtuk, hogy igazi, hamisítatlan egyedi összetartó erő, ami a Volbeat sajátossága.
Egészen biztos, hogy fergeteges hangulatot fognak varázsolni Sopronban. Aki már régóta vár egy olyan koncertre, ahol végig lehet tombolni, ahol biztos nincs olyan, aki finnyás lesz a pogózás láttán, ami után biztos nem fog tudni rendes hangon beszélni a sok ordítás miatt, az ne keressen tovább, a Volbeat elhozza, amire már annyira szüksége volt.
Stewie