2014. január 9.
Fájó szívvel ugyan, de januárban az utolsó koncertjére készül a zenekar, amellyel búcsúzik táborától. A Reflected története 2003 szeptemberére nyúlik vissza, amikor Blink-182, valamint NoFX feldolgozásokat kezdtek játszani. Ezután Ezután gondolták úgy, hogy ők maguk is tudnának hasonló zenéket létrehozni.
Azóta rengeteg kalandon vannak túl: voltak, akiket elsodort tőlük ez a 10 év, voltak, akiket hozzájuk fújt a szél: Vőfély Bence, Kocsis Kornél, Kováts Marci, Sugár Andor, Skolák Peti – valamennyien ott voltak velük a színpadon hosszabb-rövidebb ideig. Turnéztak a Macskanadrággal, a Nemmindeggyel, testvérzenekaraikkal, a Szükségállapottal és a Fekete Tevével. Megadatott nekik, hogy gyerekkori bálványaik, az Ignite, a NoFX, valamint a No use for a name előtt játsszanak.
Paradise Found című lemezük Japánban és az USA-ban is megjelent. Ettől a lehetőségtől sokat vártak, de sajnos a remények nem váltak valósággá. Azonban nem maradt annyiban a nemzetközi történet: megismerkedtek francia és német barátaikkal, az Oxygéne-nel, a Les Trois Fromages-zsal, és a My favorite Weaponnel. Végigszántották Európát repülővel, majd autóval, aztán kisbusszal. Játszottak tengerészkocsmában egy halászkikötőben, apró szigeten, középkori német városokban, illetve fesztiválon több ezres tömeg előtt. Felléptek itthon is füstös klubokban, nagyobb színpadokon, késdobálós helyeken, vagy épp snowboard versenyen a hóban.
Most azt mondják, elfáradtak. Saját bevallásuk szerint önerőből csinálhatták azt, amit éppen szerettek volna. Minderre pedig igen büszkék, hiszen 10 éven át önmagukhoz hűen adhattak ki mindent a kezükből. Ez azonban azzal járt, hogy mostanra a zenekart nem tudják fenntartani, hiába szeretnék folyamatosan, fennakadás nélkül szórakoztatni közönségüket.
Köszönik mindenkinek, aki bármilyen formában segítette őket az elmúlt évtizedben – holnap a Dürer kertben az utolsó lehetőségünk nyílik arra, hogy mi is megköszönjük munkásságukat, hogy utoljára láthassuk őket a színpadon.