Az Esti Kornél sem a régi már - Kosztolányi beájulna
Az elmúlt héten jelent meg a mostani Esti Kornél zenekar Ne félj! című új dalának videóklipje. „Ez a dal lezárt és egyben meg is nyitott egy új korszakot” – mondta a megjelenést követő interjújában Lázár Domokos, a zenekar gitárosa, vokalistája és a dal szövegírója. Hogy milyen korszakot zárt le? Mindenképpen nevezhetjük a zenekar sikerkorszakának, de hogy mit nyitott meg? Nos... azt majd meglátjuk.
Az Esti Kornél zenekart eredetileg 2006-ban alapította néhány mezőtúri fiatal. Már összeállásukat követően tehetségkutatók sorait nyerték meg, melyeken mindig kitűntek a többi versenyző közül kivételes hangzásvilágukkal és páratlan stílusukkal. 2009-ben olyannyira előretörtek, hogy nem kisebb zenekarokkal kezdtek el együtt koncertezni, mint a Kiscsillag, a Pál utcai fiúk, vagy a Heaven Street Seven. Ebben az évben jelent meg első nagylemezük is Egytől egyig címmel, majd ezt követően a Kispál és a Borz vendégei voltak az együttes őszi turnéján. 2010-ben Lovasi András felkérésére a Kispál búcsúkoncert előzenekaraként játszottak a Sziget Fesztivál nagyszínpadán. Ekkorra már olyan hírnévre tettek szert, hogy mindenki izgatottan várta következő lemezüket, melyet 2011-ben a Collective Art segítségével ki is adtak Boldogság, te kurva címmel. Tavaly, 2012-ben azonban érdekes lépésre szánták el magukat, elbúcsúztak addigi énekesüktől, Nagy Istvántól, aki egyben a zenekar billentyűse, gitárosa és dalszerzője is volt. Kívülállóként nézve abszolút váratlan fordulat volt ez az együttes részéről, hiszen a koncerteken, fotókon, lemezborítókon látszólag egy jó barátokból álló, összeszokott és összetartó csapat képe mosolygott ránk.
Bár konkrét kijelentést nyilvánosan nem tettek arra, hogy miért szakadt két táborra a zenekar (Pistire és a többiekre), későbbi interjúikban sokat sejtető megjegyzéseket tettek. Nem tudom, hogy erre mit lehetne mondani. Természetesen nehéz belelátni egy együttes életébe - hiszen a csillogó-villogó plakátok és fotók, mindig a tökéletességet, a nyugodt harmóniát tükrözik a tagok között -, de az tény, hogy a zenekarnak jól állt, hogy Pisti sokszor elvitte a hátán az egészet (még ha többüknek ez olykor-olykor nem is tetszett volna). Valami olyasmit tudott csinálni a zenével, ami párját ritkítja: nemhogy beleélte magát, hanem eggyé vált vele. Ő maga volt a zene. Nyilván nem arra célzok, hogy a zenekar többi tagja így haszontalanná vált, cseppet sem. Csak egyszerűen azt a szenvedélyt, ami Pistiben volt és van is a mai napig (a tehetséget nem is említve), azt elég nehéz überelni.
Lényeg a lényeg, a fájdalmas búcsú után a zenekar két új taggal bővült: Horváth Kristóf gitárossal és Bodor Áron énekessel. Ezzel az új formációval fogtak tehát bele ismét a koncertezésbe, több mint egy hónap kihagyás után. Nem gondolom, hogy kifejezetten rossz, amit most csinálnak, azonban, hogy korántsem olyan jó, mint volt, azt bátran ki merem jelenteni. A koncertek már csak közepes mértékben élvezhetőek, nincs meg bennük az a tűz, amit Pisti képviselt. Valószínűleg ez nem éleződne ki ennyire, ha nem tudnák olyan sokan, hogy milyen is volt az eredeti Esti Kornél. Épp ezért igencsak jót tennének maguknak azzal a fiúk, ha új nevet választanának a bandának, hiszen az Esti Kornél névről továbbra is a Nagy Istvánnal fémjelezett csodazenekar fog az emberek eszébe jutni, aminek emlékét most már csak az Egytől egyig és a Boldogság, te kurva lemezek őrzik.
A zenekar egyébként most augusztusban lett kész Ne félj! című dalával, melynek alapötlete Horváth Kristóftól, az új gitárostól származik, szövegét pedig Lázár Domokos, az együttes egyik alapító tagja írta. A dallama viszonylag kellemes, bár az alap gitárriff unalomig ismételt, ezért a kicsivel több, mint 4 perces szám jócskán hosszabbnak tűnik. Az első versszak után a refrén egészen jóra sikeredett (akár még emlékeztethet is a zenekar régi önmagára,) azonban egy viszonylag jól eltalált középrész után a zene visszakanyarodik a véleményem szerint nem túl kreatív kezdéshez, a második versszak ugyanígy ismétlődik, majd megint refrén és vége. Ezzel a felépítéssel nem lenne nagy gond - hiszen nagyjából az összes könnyűzenei szám erre a sorrendre épül -, azonban teljes mértékben szemben áll a régi Esti Kornél számokkal, ahol a dalok egyéni felépítéssel rendelkeztek: sokkal több, változatosabb részből lettek összerakva, így a hallgatónak még századszori hallgatásra sem vált unalmassá a zene. A szöveg, akárcsak a versszakok alaptémája, nem túl sokatmondó, de ha az ember háttérzeneként hallgatja, akkor egészen kellemes, hiszen nem igényel különösebb odafigyelést.
Néhány szó a klipről: ami elsősorban jó benne, hogy nem mutat túl a zenén, tökéletesen illik hozzá, lefesti azt, hiszen különösképpen nem szól semmiről és a képek is nagyjából egyformák (vannak benne egyébként egészen szép snittek – különösen a víz-közeliek - azt meg kell hagyni). Alapvetően azonban elég unalmas, és nem azért, mert nincsen mozgalmas cselekménye, hanem mert szimplán egyhangú az egész, amin még a közepétől induló víz alatti “lubickolás” sem segít.
Összefoglalásként tehát annyit tudok mondani, hogy nem rossz ez az új irány, amit belőttek a fiúk és a kezdeti nehézségek ellenére már ez is eredménynek tekinthető. Kíváncsian várom az új lemezüket, amit ha megvenni nem is fogok, meghallgatni biztosan. Azonban az ő helyükben - mint azt már korábban is említettem - az Esti Kornél nevet a későbbiekre nézve elhagynám, mert azok az emberek, akik már korábbról ismerik őket, mindig hiányolni fogják majd azt a pluszt a zenéjükből, amit Pisti tett hozzá.
November 18-20. között tizenkettedik alkalommal rendezték meg Veszprémben a Music Hungary Konferenciát & Showcase-t, amely idén minden eddigit felülmúló látogatottságot hozott. A konferenciat fő témája a „Hangnemváltás: alkalmazkodás és rock’n’roll” volt, amely azt vizsgálta, hogyan reagál a szakma az új kihívásokra, keresve - napjaink népszerű szavával - a reziliencia és a kihívásokkal való megküzdés útjait. Tovább
Az idei utolsó, de annál fontosabb dalával jelentkezett Fluor és Diaz párosa, ami mindkettőjüknek nagyon sokat jelent. Ez a "Pályaudvar", ami ezúttal egy szívszorító utazás helyszínévé vált. Tovább
Ha rosszabb lennék nálad, még akkor is jobb lennék - 6363 igazi, dalba csomagolt rap-parádéval robban!
6363 idén egy percre sem hagyta lankadni a figyelmünket, zenekaros produkcióvá fejlődve hatalmas menetbe kezdett és megállás nélkül dobálta ki a dalokat, június elején pedig befutott a KORD EP. Az ehhez szorosan kapcsolódó, nagyobb lélegzetvételű anyagra már nem kell sokat várni, a korábbi hírnökök után pedig most újabb előfutárral kopogtat… vagy sokkal inkább rúgja be az ajtót! Tovább
Közismert alkotók mutatják meg, mit jelent számukra a korlátlanság. Ahogy a művészet során mindig, az alkotóknak folyamatosan szükségük van ihletforrásra. Már egészen az őskorban fontos szerepet töltött be a látvány, a vizualitás, valamint a szó az alkotás során. Nem beszélve azokról a jól ismert alkotókról, mint például Radnóti Miklós költő vagy Csontváry Kosztka Tivadar festő, akiket a természet gyakran inspirált. Ezúttal az irodalom, a slam poetry, a képzőművészet és a divat területéről mutatták meg kortárs alkotók, hogy miként tudják áthidalni az idő és a távolság kereteit, és hogyan teszik alkotássá inspirációjuk forrását a digitális szabadság segítségével. Tovább
Amúgy izgi ez a sztori, de nem áll össze sajnos - felütéssel jelent meg tegnap este a közelgő Azahriah mozifilm trailere. A beharangozó videó a november 28-án debütáló, Mi vagyunk Azahriah című, egész estés hibrid (félig dokumentum, félig fikciós) filmhez készült, amelyet országszerte vetítenek majd a mozikban. Tovább