A Papp Zsolt, Katona Péter, Plank Károly, Patai Károly és Szilágyi István alkotta debreceni heavy metal együttes a napokban új albummal örvendeztette meg a műfaj rajongóit. Az 1999-ben alakult, rockzenei körökben nagyra becsült zenekar központi témája a szabadelvűség, önmagunk felvállalása, a véleményünk kimondása és a különcség.
Bár nem vagyok a műfaj rajongója, mégis be kell vallanom, hogy van ebben a szókimondó stílusban valami, ami megfog. Olyan elementáris szabadszájúság van benne, ami a rap műfajt is jellemzi, igaz a két zenei megnyilvánulás ég és föld, de lényegüket ugyanaz adja. Egyik sem dallamos, populáris zene, de mondanivalóját tekintve mégis több a popzenénél, így akik a társadalom perifériájára szorultak, fel tudnak nézni a zenekarra, mert dalaik az élet nagy problémáiról és az „átlagos viselkedés” kifigurázásáról szólnak, ezért érezheti hallgatóságuk, hogy nincsenek egyedül a világban és van még erejük tovább küzdeni az élet összes területén.
Úgy, ahogy a metal stílust, az együttes énekesét sem a hangi tudása jellemzi, sokkal inkább dalaik üzenete. Ez jó példa arra, hogy nem mindig attól igazán jó egy zene, hogy annak előadója egy tehetségkutató által kitermelt aktuális sztár. A zenekar tagjai csak maguknak akarnak megfelelni és az sem zavarja őket, ha stílusuk csak egy embernek tetszene. Ők is abba a kategóriába tartoznak, hogy nem a pénzért zenélnek és mikor megtalálták közönségüket, már megérte muzsikálni. Dalaik nem rádióbarát slágerek, nem a szerelemről-szakításról és rágógumipop-témákról szólnak, hanem a valós életről. Nem finomkodni akarnak, nem menedzserek által kreált rózsaszín sztárok. Nem az ismertségért játszanak és nem is azért, hogy mindenki elfogadja őket. Nem mindenkinek tetsző átlagzenében nyilvánulnak meg, hanem tudtak önmaguk maradni. Zenéjük nélkülözi a „steril hangzású stúdiófelvételek” stílusát, ebben jelentkezik dalszövegeik mondanivalója is, a néhol trágár, kocsmai stílusban előadva, ami az átlag- és az alatti élet szenvedéseit mutatja be.
Bár nem valószínű, hogy teljesül, de kívánom, hogy ez az őszinte stílus jobban teret kapjon a közmédiában, hogy a társadalom ne csak a bájolgásra buzdító popdalokat ismerje. Remélem, az emberek is úgy fognak jobb irányba változni, ahogy a zenei ízlés is leveti felszínességét.
Az idei utolsó, de annál fontosabb dalával jelentkezett Fluor és Diaz párosa, ami mindkettőjüknek nagyon sokat jelent. Ez a "Pályaudvar", ami ezúttal egy szívszorító utazás helyszínévé vált. More
Ha rosszabb lennék nálad, még akkor is jobb lennék - 6363 igazi, dalba csomagolt rap-parádéval robban!
6363 idén egy percre sem hagyta lankadni a figyelmünket, zenekaros produkcióvá fejlődve hatalmas menetbe kezdett és megállás nélkül dobálta ki a dalokat, június elején pedig befutott a KORD EP. Az ehhez szorosan kapcsolódó, nagyobb lélegzetvételű anyagra már nem kell sokat várni, a korábbi hírnökök után pedig most újabb előfutárral kopogtat… vagy sokkal inkább rúgja be az ajtót! More
Közismert alkotók mutatják meg, mit jelent számukra a korlátlanság. Ahogy a művészet során mindig, az alkotóknak folyamatosan szükségük van ihletforrásra. Már egészen az őskorban fontos szerepet töltött be a látvány, a vizualitás, valamint a szó az alkotás során. Nem beszélve azokról a jól ismert alkotókról, mint például Radnóti Miklós költő vagy Csontváry Kosztka Tivadar festő, akiket a természet gyakran inspirált. Ezúttal az irodalom, a slam poetry, a képzőművészet és a divat területéről mutatták meg kortárs alkotók, hogy miként tudják áthidalni az idő és a távolság kereteit, és hogyan teszik alkotássá inspirációjuk forrását a digitális szabadság segítségével. More
Amúgy izgi ez a sztori, de nem áll össze sajnos - felütéssel jelent meg tegnap este a közelgő Azahriah mozifilm trailere. A beharangozó videó a november 28-án debütáló, Mi vagyunk Azahriah című, egész estés hibrid (félig dokumentum, félig fikciós) filmhez készült, amelyet országszerte vetítenek majd a mozikban. More