Vihar, ivás, PaFe!

Ott fejeztük be, hogy sikeresen felszerelkeztünk mindennel, ami ahhoz kell, hogy végre a Pannónia Fesztivál teljes jogú polgárai lehessünk. Az első nap akkora meglepetéseket nem tartalmazott zeneileg, a legjobban Paddy and the Rats-re vártam, aztán végül azon nem voltam. Viszont cserébe minden máson meg igen.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Pannónia Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Ülünk a vonaton, irány a Balaton! – PaFe 1. nap
- Beindult a Pannónia Fesztivál!

Az idei PaFe egyik nagy újítása, hogy volt hip-hop sátor, aminek én önző módon mérsékelten örültem, mert tudtam, hogy akivel megyek minden három ember által ismert underground rappert kedvel, így ő szívesen tartózkodik majd ott. Félelmem bebizonyosodott már az első nap, de meglepően jó volt. Pláne, mert tényleg nem volt olyan zenekar, aki úgy igazán nagyon érdekelt volna, ugyanis rutinos fesztiválozóként már voltam vagy százötven Tankcsapda koncerten, valamint egy Lord sem hat meg annyira, hogy az első sorba rohanjak tombolni. Tervem tehát az volt, hogy nincsen tervem.

Ebből a csapongásból alakult az ki, hogy első körben MC Gőz fellépésén találtam magam, amit rettenetesen szórakoztatónak tartottam, mivel a legfrissebb száma 2003-as és nagyjából én is akkor találkoztam vele utoljára. Valószínűleg egyébként nem vagyok elég update a munkásságában, de az már rég elszomorító, amikor A SLÁGER a Szóló című száma. Sajnos MC Gőzről mindig egy jó pár évvel ezelőtti budafoki fellépése fog eszembe jutni, amikor születésnapja volt és azt ordibálta a színpadról, hogy itt milyen kurva olcsó a jéger bomba. Valóban az volt. Azt azért mindenképp el szeretném mondani, minden irónia nélkül, hogy erre a fellépésre, mármint a Pannónia fesztiválosra még most is mosolyogva emlékszem vissza, kicsit ilyen nosztalgikus hangulatú volt.

Ezzel párhuzamosan kezdett játszani az Ismerős Arcok, amivel eddig csak bulikban, hajnalban részegen, youtuberól lejátszva találkoztam. Ahogy a barátnőm fogalmazta meg: „hát nézz rájuk, hogyan árad belőlük az optimizmus és a pozitív energia”. Ez így mind helytálló volt. Lévén, hogy azt a két számot nem hallottam, amit fel is ismernék, hasznossá tettem magam és a pult meg a barátnőm között ingáztam, némi Subscribe-al megfűszerezve, de azt is csak azért, mert akkor még figyelték a biztonsági őrök, hogy ki cigizik a sátorban. Az ő koncertjük is érdekesre sikerült, mivel szakadt az eső az elején nem is voltak túl sokan a Nagyszínpadnál, valamint, ahogy hallottam nem is volt az első körben áram.

Az Ismerős Arcok/Subscribe kombó után, vagy közben, újból a hip-hop sátorban találtam magam, ahol épp a Budapest Riddim Band vezette fel talán Deadly Hunta-t, de leginkább szerintem az ONYX-ot, bár ez már sosem fog kiderülni. Mindenesetre akármelyik is volt, azon a napon ők tetszettek a legjobb. De lehet azért, mert addigra seggrázósra ittuk magunkat. Meg olyanra, akik ha találnak valami szórakoztatót, meg egy biztos pontot inkább ott hagyják, hogy keressenek valami tök mást. Ekkor jött egy óra keringés a fesztiválon, és ez volt az a sarkalatos pontja is az estének, amikor sikerült először elesni a domboldalon a sárban. Innentől kezdve pedig már nem voltam olyan állapotban, akit érdemes volt komolyan venni. Itt már játszott a Tankcsapba, amit a Nagyszínpaddal szembeni Sopronis pulttól hallgattunk egy darabig. Ahogy mindig, most is korrekt volt a koncert szerintem, nekem még másnap is a Szextárgy csengett a fülemben. Itt sikerül megismerkednem Sanyival, aki hasonló szinten volt, mint én. Homályos sztorikra emlékszem az Isten Háta Mögöttről, meg a Palikáról. Örülök, hogy ezt megoszthatom a világgal. Innen a Paddy And The Rats utolsó két számára rohantam be (tehát hazudtam a bevezetésben, mert mégis voltam). Jó volt, nagyon sokan voltak a Zeneszöveg sátorban és gondolom nemcsak a szar idő miatt.

Itt kezdett fárasztóvá válni kicsit a létezés, úgyhogy egy nagyobb csoportba verődve leültünk valahová, úgy, hogy Sanyit elhagytuk, cserébe nagyon taktikusan elhoztuk a 4 db re-poharát (az amúgy külön érték, mivel egy darab 300 Ft). Viszont részegen mindenki mindenkit megtalál, pláne, ha nem egy nagyobb fesztiválon vagy, szóval még okosan sem tudtunk lopni.

Ekkor éreztem, hogy mennem kell, viszont arra nem voltam felkészülve, hogy a kempingben nincsen világítás. Nagyon szeretnék egyszer egy kamerát szerelni magamra, hogy megnézzem, hogy az ilyen szituációkat hogyan abszolválom, mert szerintem kívülről nagyon vicces lehettem. Nem sikerült megtalálni a sátrainkat, pedig akkor még senki nem volt nagyjából a közelünkben, pláne, mert nekünk volt egyedül ocelot mintás, tehát még könnyen fel is ismerhető. 20 percet álltam, mint kiderült egyébként a sátor mellett. Mindegy, innen szép nyerni.

Hozzáteszem, a vihart már nem is érzékeltem.

-gabriella-

A képeket a Pannónia Fesztivál oldalátról vettem át, jobb fennt a megosztás boxban linkkel együtt elérhető. (szerk.)

cimkék
- 2012, fesztblog, Ismerős Arcok, MC Gőz, Paddy and the Rats, Pannónia-fesztivál, részeg, Subscribe, tankcsapda

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2012. május 31.

Ilyen volt a PaFe összességében

Már csak egy dologgal vagyok adós a Pannónia Fesztivállal kapcsolatban, ez pedig a kedvenc részem, az összegzés. Amikor hazaértem, gondoltam végigolvasom a facebook-os adatlapjukat, mintegy közvélemény kutatást végezve, hogy a többi embernek hogyan is tetszett a fesztivál. Hát, érdekes eredmények születtek. És még pár sztori búcsúzásként Szántódpusztától! Tovább

2012. május 30.

A Pannónia Fesztivál mexikói határa

A PaFe negyedik napjára elkezdett fogyni nekünk is a lendületünk és kezdtük egyre rutinosabbnak érezni magunkat a tekintetben, hogy minden reggel 5-től folyamatos ébresztés van. Sejtettem én, hogy nem wellness nyaralásra megyek, de amikor az ordibálós lány mellettem kijelentette, hogy fesztivál van, f*sznak alszol, akkor volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, lehet nem lenne rossz a szenior kemping. Ezt az ötletet 10 Ft-ért árulom a fesztiváloknak, a szerkesztőségben van a címem. Tovább

2012. május 30.

Ne röhögjél, várjál, várjál!

Mint eddig is kiderült, a PaFe-n nem nagyon sikerült kiszakadni a Nagyszínpad bűvköréből, de ez leginkább annak volt köszönhető, hogy azt hallottad mindenhonnan. Plusz, ott volt a palacsintázó és a Soproni azon pultja is, ahonnan mindent lehetett egyszerre hallani. Azért, amikor beindult az este sikerült elszakadni az asztaloktól. Harmadik nap, a teleregény 453. fejezete. Tovább

2012. május 30.

Lesz, ami lesz – Pannónia Fesztivál!

Ahogyan azt már írtam a Pannónia Fesztivál harmadik napján szerenádra ébredtünk, méghozzá jó korán. Ennek köszönhetően, amíg nem volt dolgunk, és szokás szerint a sátorban fetrengtünk, addig a szomszédok élménybeszámolóit hallgattuk. Hasonlóan izgalmas volt, mint a miénk. Tovább

2012. május 29.

Azért fesztiválozz, hogy reggel legyen miről beszélni! - PaFe

A pénteki nap a Pannónia Fesztiválon pontosan ugyanúgy kezdődött, mint egy átlagos fesztiválon, másnaposan a sátorban, rohadt korán, hiszen a kempingben nem áll le az élet. Ezen a napon látogatott a Balaton mellé Flo Rida is, de ő kapott egy külön cikket, úgyhogy most biztos örül valahol magának. Mi pedig folytattuk utunkat. Tovább