A Pannónia Fesztivál mexikói határa

A PaFe negyedik napjára elkezdett fogyni nekünk is a lendületünk és kezdtük egyre rutinosabbnak érezni magunkat a tekintetben, hogy minden reggel 5-től folyamatos ébresztés van. Sejtettem én, hogy nem wellness nyaralásra megyek, de amikor az ordibálós lány mellettem kijelentette, hogy fesztivál van, f*sznak alszol, akkor volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, lehet nem lenne rossz a szenior kemping. Ezt az ötletet 10 Ft-ért árulom a fesztiváloknak, a szerkesztőségben van a címem.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Pannónia Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Ne röhögjél, várjál, várjál!
- Lesz, ami lesz – Pannónia Fesztivál!

Szóval hát igen, minek is aludnék, amikor nem kéne. Pedig egyébként az első olyan nap volt, amikor alapvetően estig nem kellett volna semmit sem csinálni. Viszont így cserébe, lementünk a csűrbe/pajtába megnézni mi a helyzet, hátha változott valami az elmúlt 5-6 órában. Hát nem, most a sör helyett a tojásos lecsó pörgött jobban. Összességében azonban hálás lehetek a csajnak, mert így megtudtam mi a Beré, ami 300 Ft-ba került. Az olyan mint a tócsni, csak mindenhol máshogy hívják és elvileg több ízesítő van benne, bár ebben most azért 100 százalékig nem lennék biztos. Mindegy, nem megyek át Stahl Juditba.

Innen ugranék egy nagyot az időben, mert túl sok minden izgalom nem volt, azt leszámítva, hogy itt derült fény arra, hogy mi a kemping mexikói határrészén lakunk. Reggel a másik sztori az volt, hogy valakinek beleszartak (elnézést, kénytelen vagyok így fogalmazni) a sátrába, így pár biztonsági őr feljött megnézni mi a helyzet mifelénk, a templomon túl. Ott hallottuk a sztorikat, hogy nem csak ez történt, de mivel a WC messze van, ezért a mellettünk lévő bokrot is előszeretettel használták emberek erre-arra. Kiderült, hogy nagyjából minden második sátorban volt lopás, illetve, hogy a domboldal szélén, pont mellettünk található kordonokat több helyen szétszedték és azon másztak be. Volt valami rémtörténet arról is, hogyha kimész a fesztiválról, levágják a karszalagod és nem jöhetsz vissza, én itt már nagyon röhögtem. Itt jöttünk rá arra, hogy tiszta USA-Mexikó határrész. A legjobb sztori csak ezután jött, amikor az egyik kifejtette, hogy tegnap is látott egy srácot, amint futott kifelé két csomaggal a kordonon túlra, de hát ugye mit csináljon. Erre mondta valaki humorosan, hogy akkor lődd le, de van egy olyan érzésem, hogy már ha elindul felé, az is több lett volna a semminél. Bár a másik, pár nappal előtte pont mellettünk ment el, amikor az adó-vevőn bemondták, hogy az egyik kolléga talált egy táskát, amire a válasz csak annyi volt, hogy akkor hagyja ott, így aztán nem csodálkozom azon, hogy ennyi lopás, meg hasonló dolog történt.

Na, de a biztonságiak sztorija helyett inkább nézzük mi történt még. Azt írtam már, hogy KRSA-t igen jó állapotban láttuk utoljára MC Kemon buliján, így nagy meglepetést nem okozott az, hogy milyen energikusra sikerült a PASO utolsó napi koncertje. Alapvetően nekem azért tetszett, mert pont egy szinten volt, így aztán nekem sem lett volna kedvem ugrálni össze-vissza, bár azért egy fokkal jobban meg lehetett volna erőltetni magunkat. Én arra számítottam, hogy majd lesz jó pár dal az új lemezről, pontosan azért, mert még a kritikájával adós vagyok, hátha valami többletet ad majd az irományhoz, de ahogy hallottam, csak a Jump ment le, mérsékelt futással ötvözve. Azon gondolkodtam közben, hogyha most lenne az énekesen lépésszámláló, meg sem közelítené a 8000 lépést. Egyébként, tényleg jó volt a koncert, kellemesen elvoltam rajta, jó volt látni, hogy nem csak rajtunk hagy nyomot az éjszaka.

Utána, az Anima Sound Systembe sikerült belenéznünk, de az volt a baj vele, hogy valamiért rettenetesen rossz volt a hangosítás. Vagy nem csak a hangosításon múlt? Hát azt most így nem tudom, viszont, ahogy láttam Prieger Zsolt sem volt jelen ezen a koncerten. Fanni kicsit dobálta a haját ide-oda, nagyjából így tudnám jellemezni a történetet.

Péterfy Bori nemrég tért vissza, és a Nagyszínpados koncertjén meg kellett állapítanunk, hogy jobban néz ki, mint előtte. Én nem tudom hogy csinálja, de komolyan mondom, szeretném megtudni mi a titok, mert rajta nem fog az idő. A koncert Boris volt, bár számomra kissé lassú. Rettenetesen sokan voltak, nem tudom a koncert közepéről mennyire volt élvezhető, vagy mennyire pörgette fel az embereket, kívülről kicsit lötyögős volt. Hozzáteszem, sosem voltam nagy fanja.

A következő dolog, ami viszont tényleg érdekelt is az az Irie Maffia. Tudjátok, ők az a együttes, akiknek rengeteg –sorozatos szakzsargonnal élve- spinoff zenekara van. Vagy ugye a Rocktrio, meg van a dj sett, mellette 78 önálló projekt, 28.000 különböző kollaboráció. Tuti van még valami, de elég nehéz észben tartani. Szóval jött az Irie Maffia és aznap magasan ők vittek mindent. Nagyon jó volt az egésznek a hangulata, ott volt Sena, Kemon, Columbo és Busa Pista is, jól volt a tracklist összeállítva. Egyedül Dermot hiányzott, állítólag most először, azt nem sikerült felfognom, hogy miért. Közben készül amúgy az új albumuk, alig várom! Azóta is egyébként a Pretty Little Thing megy a fejemben, pedig már eltelt 3 nap.

Utánuk az Ocho Macho következett, aminél én már nem nagyon álltam, viszont távolról figyelve jó volt. Majd megnézem egyszer őket. Ezek után nem túl meglepő módon a Supernem koncertet, ami elég nagy csúszással kezdődött a sátorból hallgattam végig, viszont onnan tökéletes volt. Bár éreztem némi iróniát a Halkan, itt mások alszanak közben. Amire mondta Papp Szabi, hogy és akkor most jöjjön az utolsó szám, el is aludtam, de nagyon büszke vagyok magamra, hogy végig fekve, fentről meg tudtam őket hallgatni. Olyan volt, mintha nekem játszanának.

Másnap egy dolog volt. Haza jönni…

-gabriella-

Képek INNEN

cimkék
- 2012, anima sound system, fesztblog, idióta, Irie Maffia, KRSA, Ocho Macho, Pannonia Allstars Ska Orchestra, Pannónia-fesztivál, péterfy bori, Supernem

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2012. május 31.

Ilyen volt a PaFe összességében

Már csak egy dologgal vagyok adós a Pannónia Fesztivállal kapcsolatban, ez pedig a kedvenc részem, az összegzés. Amikor hazaértem, gondoltam végigolvasom a facebook-os adatlapjukat, mintegy közvélemény kutatást végezve, hogy a többi embernek hogyan is tetszett a fesztivál. Hát, érdekes eredmények születtek. És még pár sztori búcsúzásként Szántódpusztától! Tovább

2012. május 30.

Ne röhögjél, várjál, várjál!

Mint eddig is kiderült, a PaFe-n nem nagyon sikerült kiszakadni a Nagyszínpad bűvköréből, de ez leginkább annak volt köszönhető, hogy azt hallottad mindenhonnan. Plusz, ott volt a palacsintázó és a Soproni azon pultja is, ahonnan mindent lehetett egyszerre hallani. Azért, amikor beindult az este sikerült elszakadni az asztaloktól. Harmadik nap, a teleregény 453. fejezete. Tovább

2012. május 30.

Lesz, ami lesz – Pannónia Fesztivál!

Ahogyan azt már írtam a Pannónia Fesztivál harmadik napján szerenádra ébredtünk, méghozzá jó korán. Ennek köszönhetően, amíg nem volt dolgunk, és szokás szerint a sátorban fetrengtünk, addig a szomszédok élménybeszámolóit hallgattuk. Hasonlóan izgalmas volt, mint a miénk. Tovább

2012. május 29.

Azért fesztiválozz, hogy reggel legyen miről beszélni! - PaFe

A pénteki nap a Pannónia Fesztiválon pontosan ugyanúgy kezdődött, mint egy átlagos fesztiválon, másnaposan a sátorban, rohadt korán, hiszen a kempingben nem áll le az élet. Ezen a napon látogatott a Balaton mellé Flo Rida is, de ő kapott egy külön cikket, úgyhogy most biztos örül valahol magának. Mi pedig folytattuk utunkat. Tovább

2012. május 29.

Flo Rida in dö bilding – Szántódpusztán járt a sztár!

Sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e Flo Ridáról külön posztot írni, mivel nem az én világom, ámde mégiscsak a PaFe húzóneve volt. Hát így engedek a magamban lévő nyomásnak és leírom milyen is volt, a Nike cipőt dobáló, másfél órát késő hip-hop „sztár”. Tovább