Azért fesztiválozz, hogy reggel legyen miről beszélni! - PaFe

A pénteki nap a Pannónia Fesztiválon pontosan ugyanúgy kezdődött, mint egy átlagos fesztiválon, másnaposan a sátorban, rohadt korán, hiszen a kempingben nem áll le az élet. Ezen a napon látogatott a Balaton mellé Flo Rida is, de ő kapott egy külön cikket, úgyhogy most biztos örül valahol magának. Mi pedig folytattuk utunkat.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Pannónia Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Flo Rida in dö bilding – Szántódpusztán járt a sztár!
- Vihar, ivás, PaFe!

A kempingben reggel 8-kor volt az ébresztő, mivel a szomszédság úgy érezte, hogy nekik a világ legfontosabb dolgait akkor kell megtárgyalni. Ez leginkább arra irányult, hogy honnan lehetne sört szerezni, illetve zuhanyzási lehetőség merre van. Utóbbit első körben mi sem találtuk meg, vagyis megtaláltuk, de akkor még nem üzemelt. Amikor kinyitott akkor sem volt víz. Nem baj, nincs is jobb, mint büdösnek lenni, pláne ha előző nap vihar volt, és boroztál. Reggel a wc-nél sikerült összefutnom Tamással, aki méltatta enyhén rekedt hangomat, meg egyéb dolgokat, de mondtam neki, hogy szerintem jobb ha a távolban marad, mert még nem jutottam el semeddig. Két órával később egy másik lánynak nyomta ugyan ezt, kicsit féltékeny voltam.

A sátornál ez idő alatt nem történt semmi, valahonnan felváltva szólt a Nirvana és a Tankcsapda egész nap. Páran elmentek kipróbálni Földvárra a kedvezményes sétahajókázást, de nekünk nem volt hozzá erőnk, úgyhogy egy sokkal jobb dologra készültünk: az ebédre. Itt újból a Favorit Motel mellett kellett döntenünk, mert sok alternatíva nem volt. Szántódon is tök jó fejek az emberek, a kisboltnál például betették a Sparban vásárolt Kőbányai strapapalackot a mélyhűtőbe. Remélem azért vissza is adták. Ezek után újra döglöttünk egy kicsit, mert akkor még ugye nem feküdtünk egész nap a sátorban. Itt találkoztunk a világ legjobb fej szomszédjaival, ők nálunk is rutinosabb fesztiválozók, mindenkinek hoztak welcome drink-nek barackpálinkát, meg diólikőrt. Először fel sem tűnt, hogy ők be tudták hozni valahogy a piát. Valószínűleg csak minket szúrtak ki mindenhol, de mondták, hogy őket azért nem vizsgálják át rendesen, mert róluk nem gondolják, hogy bármit becsempésznek. Biztos a koruk miatt.

Ekkor úgy nézett ki, hogy végre hajlandóak vagyunk megindulni a lejtőn és leérünk Csík zenekarra. Az egyébként jó volt, kellemes háttérzenét szolgáltatott az előző napi sztorik újból kibeszéléséhez, illetve a mellettünk ülő két lány szülinapi felköszöntésének. Így valahogy átcsúsztunk időközben a 30y koncertjére is, ami szintén nem volt rossz. Beck Zoli határozottan jól néz ki az új hajával. Közben újból fel kellett mennünk a sátorhoz, ez csak azért érdekes, mert itt kiderült, hogy a domb tetejéről minden Nagyszínpados koncertet lehet hallani, úgyhogy elénekeltem az egyik számot a szomszédságnak, had örüljenek.

Innen esküszöm jobban pörgött az este. Utánuk a Vad Fruttik játszott. Előző nap egy pár random emberrel megbeszéltem, hogy majd első sorban találkozunk, köztük volt a második cikkemben emlegetett Sanyi is. Gondoltam, sosem árt új barátokat gyűjteni, meg bizonyára a zenekarnak sem jön majd rosszul pár rajongó. Mivel a Nagyszínapad jobb oldali részén olyan vészesen sokan nem álltak, ezért csak sikerült újdonsült barátainkat kiszúrni. Hát, csalódás volt. Sanyi sajnos nem aludt semmit, sőt reggel állítólag valami bortúrán is részt vett, úgyhogy szerencsére ez nem látszott rajta. Nem baj, a Diszkósnak még együtt örültünk, aztán suhantunk tovább, mert akkor nem voltam az ő szintjén, így sok dolgunk nem lett volna egymás mellett. Egyébként a koncert határozottan jó volt, a színpadon állóknak határozottan jó kedve volt, a Gyuszkó fotózta a közönséget, a Marcell meg talált egy szarvasbogarat. Most az volt a baj csak, hogy ez a koncert is, mint amit úgy általában élvez az ember, túl rövid volt, de meg kellett értenünk, hogy jön Flo Rida, úgyhogy a színpadról takarodó van másfél órával hamarabb. Egyébként nagyon sokan voltak a Vad Fruttikon.

Itt akkor ugorjunk is arra át, hogy mi volt a méltán híres sztár alatt, mert mi próbálkoztunk ám mással is. Elmentünk a Kesh koncertre, mert nagyon hideg volt, és azt gondoltuk hátha majd a Pesti Est Színpadon melegebb van, de nem. Szerencsétlen zenekar, játszott vagy 50 embernek, de nem szeretnék felé lőni. Ezalatt a hip-hop sátorban senki nem volt.

Ha le akarom lőni előre a poént, a kedvenc „mi történt a fesztiválon” összegzésem előtt, akkor annyit mondanék, hogy ezen a napon messze a legjobb a Brains volt. Nem is feltétlenül a koncert miatt, hanem, mert Columbo igen ironikusan vélekedett az előttük játszó rapperről. Nem is tudtam, hogy ő ilyen vicces. Egyrészt megköszönte az előzenekarnak Flo Ridának a felvezetést, másrészt bármikor emlegette a pénteki nap fellépőit az tuti, hogy őt kihagyta. Biztos örült neki, hogy a koncertjük 2-kor kezdődött a Nagyszínpadon. Mindenesetre úgy tűnt elég sokan kitartanak, mert a késői kezdés ellenére rengetegen bulizgattak rájuk. Rájöttem, hogy ha évente egyszer megyek el a fellépésükre, akkor számomra az lesz a világ legjobb bulija abban a pillanatban. Azért itt már fáradtam, úgyhogy a punkok mellett elhaladva a dombon még eldudorogtam az I love Sensimillia-t és azt is megtudtam, hogy mit jelent. Ez a koncert sem volt hosszú, de ezt kicsit jogosnak tartom.

Másnap reggel f7-kor arra keltem, hogy a szomszéd sátorban Vad Fruttik összest énekel valaki. Azt, köszi innen is.

-gabriella-

A képeket a Pannónia Fesztivál oldalátról vettem át, jobb fennt a megosztás boxban linkkel együtt elérhető. (szerk.)

cimkék
- 2012, 30Y, brains, csík zenekar, fesztblog, Kesh, Pannónia-fesztivál, vad fruttik

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2012. május 31.

Ilyen volt a PaFe összességében

Már csak egy dologgal vagyok adós a Pannónia Fesztivállal kapcsolatban, ez pedig a kedvenc részem, az összegzés. Amikor hazaértem, gondoltam végigolvasom a facebook-os adatlapjukat, mintegy közvélemény kutatást végezve, hogy a többi embernek hogyan is tetszett a fesztivál. Hát, érdekes eredmények születtek. És még pár sztori búcsúzásként Szántódpusztától! Tovább

2012. május 30.

A Pannónia Fesztivál mexikói határa

A PaFe negyedik napjára elkezdett fogyni nekünk is a lendületünk és kezdtük egyre rutinosabbnak érezni magunkat a tekintetben, hogy minden reggel 5-től folyamatos ébresztés van. Sejtettem én, hogy nem wellness nyaralásra megyek, de amikor az ordibálós lány mellettem kijelentette, hogy fesztivál van, f*sznak alszol, akkor volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, lehet nem lenne rossz a szenior kemping. Ezt az ötletet 10 Ft-ért árulom a fesztiváloknak, a szerkesztőségben van a címem. Tovább

2012. május 30.

Ne röhögjél, várjál, várjál!

Mint eddig is kiderült, a PaFe-n nem nagyon sikerült kiszakadni a Nagyszínpad bűvköréből, de ez leginkább annak volt köszönhető, hogy azt hallottad mindenhonnan. Plusz, ott volt a palacsintázó és a Soproni azon pultja is, ahonnan mindent lehetett egyszerre hallani. Azért, amikor beindult az este sikerült elszakadni az asztaloktól. Harmadik nap, a teleregény 453. fejezete. Tovább

2012. május 30.

Lesz, ami lesz – Pannónia Fesztivál!

Ahogyan azt már írtam a Pannónia Fesztivál harmadik napján szerenádra ébredtünk, méghozzá jó korán. Ennek köszönhetően, amíg nem volt dolgunk, és szokás szerint a sátorban fetrengtünk, addig a szomszédok élménybeszámolóit hallgattuk. Hasonlóan izgalmas volt, mint a miénk. Tovább

2012. május 29.

Flo Rida in dö bilding – Szántódpusztán járt a sztár!

Sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e Flo Ridáról külön posztot írni, mivel nem az én világom, ámde mégiscsak a PaFe húzóneve volt. Hát így engedek a magamban lévő nyomásnak és leírom milyen is volt, a Nike cipőt dobáló, másfél órát késő hip-hop „sztár”. Tovább