Hatalmas várakozás előzi az A.E. Bizottság "Sírba visznek" című kiállítását, sokan szeretnék elsőként, már az első látogatói nap előtt, a megnyitón megnézni, részesei lenni. A nagy mértékű beépítettsége, az installáció jellege, valamint a kötött útvonal azonban nem teszi lehetővé nagy létszámú látogató egyidejű jelenlétét. A kiállításra és a kísérőprogramokra mindenkit szeretettel várnak szeptember 3-tól november 13-ig a Műcsarnokban!
A szentendrei Vajda Lajos Stúdióból kinőtt, autodidakta képzőművészek által létrehozott A. E. Bizottság a nyolcvanas évek hazai ellenkultúrájának meghatározó zenekara volt. A „minden lehet művészet, az élet maga is művészet” fluxushoz köthető szemléletmódjának megfelelően a zenei és képzőművészeti műfajok határainak ironikus áthágásával olyan produktumokat hoztak létre, amelyek ellenálltak a korabeli, ideológiailag terhelt hivatalos kánon elvárásainak. Anélkül váltak politikai tényezőkké, hogy egyetlen konkrét politikai ügyre is reagáltak volna, annak ellenére lettek sikeres zenészek, hogy szakmai szempontból képzetlenek voltak, s úgy szabtak új irányt a hazai alternatív kultúrában, hogy a legkevésbé sem szándékoztak irányokat kijelölni. A Bizottság története túlmutat önmagán és túlmutat a korszakon is – a tagjai által képviselt művészeti aktivitás ma ugyanolyan hiteles és erőteljes esztétikai hatást vált ki, mint negyedszázaddal ezelőtt. A Műcsarnok kiállítása mindenekelőtt ezt mutatja be – a tagok közül főként Wahorn András, fe Lugossy László és ef Zámbó István alkotásaira fókuszálva.
A kezdetek
A Bizottság zenekar megalapítása az 1980 tavaszán a Szovjetunióból hazatért Waszlavik Gazember László nevéhez köthető, aki egy tervének megvalósításához keresett zenekart magának. Az ötlet szerint hagyományos számokkal jelentkeznek a Metro Klubban tartott tehetségkutató versenyre, majd a döntőbe jutva bejelentik, hogy ők a Bizottság, akik megnyerték a versenyt, és előadnak egy mindenkit megdöbbentő zenei performanszot. Wahorn András, ef Zámbó István és fe Lugossy István – akik a 70-es évek második felétől képzőművészi akciók és kiállítások résztvevői voltak, miközben saját örömükre zenéltek otthon, műtermükben vagy saját, illetve a Vajda Lajos Stúdió megnyitóin – természetesen vállalták a megmérettetést. Társnak bevettek egy helyi zenészt Szulovszky István „Jony”-t (gitár) és egy Ramszesz nevű dobost. Bár a nagy terv kudarcot vallott (még a selejtezőkben kiestek), mégis úgy gondolták érdemes tovább folytatniuk. Így aztán nekiálltak saját dalokat írni…
A kiállítás koncepciójáról
Magyarországon a jelenlegi kortárs kulturális kontextus alapjai huszonöt-harminc évvel ezelőtt, a nyolcvanas években jöttek létre. A szépirodalomban Esterházy, Nádas, Krasznahorkai és Szilágyi István prózája, Petri György, Oravecz Imre és Nagy Gáspár költészete, a színházművészetben Kaposvár és a budapesti Katona József Színház teljesítménye, az építészetben Makovecz Imre, Nagy Tamás, Török Ferenc és Csete György szakrális művei, a zenében Kocsis Zoltán és Fischer Iván iskolateremtő tevékenysége alapvetően meghatározza a magas kultúrához való viszonyunkat ma is. A nyolcvanas években a politikai hatalom által felügyelt műhelyekhez képest az alternatív kultúra hatása is érezhetően megnőtt – ennek legfontosabb területe a pop- és a rockzene lett. Mindez a késő kádárizmus áporodott klímájában, a vasfüggöny mögött, mégis ezer szállal kapcsolódva a nyugati világhoz. A Bizottság ennek a korszaknak az emblematikus jelensége volt. Fényes bizonyság arra, hogy a művészi szabadság akkor is lehetséges, ha a politikai hatalom erős korlátok közé szorítja az embert. A zenekar tagjai minden külső kényszer nélkül, szabadon alkottak egy olyan világban, amelyben a szabadság fogalma többnyire ideológiai lózungként volt használatos. Tevékenységük révén nem pusztán zenei, hanem a kifejezés eredeti értelmében vett képzőművészeti események jöttek létre. Ennek megjelenítése a kiállítás. Számvetés egy korszakkal, számvetés kulturális emlékezetünk egyik fontos elemével. A tárlat ilyen módon az amnéziáról, elfojtott emlékekről és – mindenekelőtt – az emlékezésről is szól. S nem utolsósorban arról, hogy miért vált folytathatatlanná a nyolcvanas évek nagyszerű művészete, hogyan alakult át teljesen a világunk, miközben visszatekintve úgy látjuk, hogy nem változott semmi.
Akik a nosztalgia nyújtotta öröm reményében keresik fel a kiállítást, alighanem csalódni fognak. Kiderülhet, hogy amire felhőtlen jópofáskodásként emlékezünk, az valójában dráma volt. De nem halogatható tovább a szembesülés. Nemcsak a politikai rendszer átalakulása óta eltelt immár több mint két évtized miatt, hanem azért sem, mert ha a mai kultúránk alapjaihoz szeretnénk eljutni, a nyolcvanas évekig kell visszaásni. A Bizottság teljesítményével való számvetés aktuális, fontos ügy.
Adatok, érdekességek, különlegességek
A Bizottság-tagok szellemiségéből és az underground jellegéből adódóan a Bizottság hatéves működésének dokumentációja csak igen hiányosan állt rendelkezésre a kiállítás megvalósításának elkezdésekor. Ezért a Műcsarnok felhívást tett közzé az együttes működéséhez kapcsolódó relikviák, hangfelvételek, videók, fotók és plakátok beszerzésére. A felhívására mintegy háromezer privát fotót küldtek be a Bizottságról – ezek többsége látható a kiállításon.
A kiállításon szereplő képzőművészeti alkotások, filmanyagok, installációs elemek, valamint a felhívásra beérkezett több ezer tárgy és dokumentum installálásához több mint ezer négyzetméternyi gipszkarton-vendégfal épült fel a kiállítótérben.
Közel kétszáz festmény, grafika, szobor látható a kiállításon. Wahorn András, fe Lugossy László és ef Zámbó István művei mellett a tárlaton villanásszerűen megjelenik a 70-es évek végének, 80-as évek első felének képzőművészeti környezete is, elsősorban azoknak a művészeknek a munkáiból válogatva, akik a Bizottság-tagokhoz hasonlóan más műfajokban, elsősorban a zene és a performansz területén is alkottak.
Első ízben láthatja a magyar közönség Wahorn András Fekvő nő telefonnal című, 16,5 méter széles, monumentális művét. Wahorn András A miniszter Mercédesze elhalad a 112-es számú italbolt előtt című művét 1977-ben, a Fiatal Művészek Klubjában rendezett kiállítás faláról Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes személyesen akasztotta le. A mű hamarosan egy svéd gyűjtőhöz került, Magyarországon azóta nem volt kiállítva – most szintén megtekinthető a kiállításon.
A tárlatra öt, teljesen új képzőművészeti alkotás is létrejött. A Műcsarnokba betérőket fe Lugossy László rendhagyó installációja fogadja a teraszon, egy eredeti katonai őrbódéban. Ef Zámbó István több mint 300 plüssjátékot használt fel egyik újonnan készített installációjához.
A tárlathoz több önálló film készült Mispál Attila, illetőleg Dér András filmrendezők vezetésével. Ezekből két, ötven-ötven perc hosszúságú verziót a Duna Televízió külön is bemutat majd októberben.
Kísérőrendezvények, kiadványok
A kiállításhoz számos kísérőrendezvény társul. Hetente lesz filmklub, irodalmi és zenei, valamint múzeumpedagógiai program.
„Lehetnék én is kamikaze” – A Bizottság-kiállításhoz kapcsolódó irodalmi és zenei programsorozat Keresztury Tibor szerkesztésében
A Műcsarnok apszisában felállított színpadon november közepéig minden hétvégén két-két közismert magyar író felolvassa az erre az alkalomra írt, valamelyik Bizottság-számhoz kapcsolódó szövegét, és a meghívott zenekar saját feldolgozásában előadja a számot. Ezt követően Lévai Balázs (szeptember 1-jén Józsa Márta, szeptember 9-én Mesés Péter) beszélget az írókkal a korszakról és a Bizottságról. Az estet minden alkalommal a zenekar rövid koncertje zárja.
„Bestia bestia látlak” – Filmklub Dér András szerkesztésében
A 70-es, 80-as évek közérzetéről ad gazdag és tanulságos körképet a december 13-ig (november 1-je kivételével) minden kedden látható filmválogatás, amelyben 1969-től 1993-ig készült kísérleti és dokumentumfilmek, kis- és nagyjátékfilmek, kultfilmek és elfeledett művek szerepelnek, a Diorissimo-tól az Álombrigád-ig, az Extázis 7-től 10-ig című beatfilmtől a Rocktérítő-ig. Itt-ott megjelenik a Bizottság is, feltűnnek arcok, elő-előbukkannak az underground jól ismert figurái, a két évtized pop- és szubkultúrájának ikonjai, de a filmekben kibontakozó társadalmi körképben a hétköznapok jellegzetes alakjai és problémái is főszerephez jutnak.
Tíz hét – tíz szó – tíz terem – Családi programsorozat Szabics Ágnes szerkesztésében
A Bizottság kiállítás ideje alatt minden szombat délelőtt képzőművészek, színészek, írók, zenészek, táncosok, rendezők, énekesek fogadják a Műcsarnokba látogató gyermekeket, szüleiket és nagyszüleiket. A kétórás program résztvevői a felkért előadók irányításával játszhatnak, zenélhetnek, festhetnek, rajzolhatnak, írhatnak vagy táncolhatnak a kiállítótermekben. A családi program minden héten a Bizottság zenekar dalszövegeiből kiválasztott egy-egy szó köré szerveződik, hétről hétre másik teremben, különböző művészeti ágak és műfajok területén működő szakemberek vezetésével. Így, aki valamennyi alkalommal részt vesz a sorozaton, más és más nézőpontból járhatja végig a kiállítást.
„Nem hiszek ám én a mennyországba” – A Bizottság-kiállításhoz kapcsolódó konferencia
2011. november 4-én és 5-én a Műcsarnok nyilvános konferenciát rendez a nyolcvanas évek hazai ellenkultúrájáról. A szimpóziumra bárki jelentkezhet szeptember 30-ig.
A megnyitót követően a kiállításról egy magazin jellegű kiadványt adunk ki, melyben már a kiállítás is dokumentálva lesz. A Műcsarnok a Nemzeti Filmarchívummal közösen újra kiadja (ezúttal angol felirattal) a Jégkrémbalett című filmet is DVD-lemezen.
Honlap, nyitva tartás, jegyárak
A kiállítás ideje alatt a Műcsarnok nyitva tartási ideje és jegyárai változnak.
Csütörtök helyett pénteken tart hosszabban, 12-től 20 óráig nyitva a Műcsarnok! A megváltozott jegyárakról, a kísérőprogramokra szóló bérletekről, valamint a kiállításról információ a www.bizottsagkiallitas.hu honlapon található.
Papp Szabi, Fehér Balázs, Lányi Lala, Szakos Krisztián és Késmárki Zsolt – új neveket lepleztek le a szervezők a grandiózus Depeche Mode Special Tribute koncert kapcsán, és további meglepetések várhatók még. Eközben az esemény szintet lépett és fesztivállá alakult, köszönhetően annak, hogy az MVM Dome mellett Budapest és több vidéki helyszín szórakozóhelyei, vendéglátóegységei is csatlakoztak a programhoz. Aznap mindenhol Depeche Mode szól majd. Az esemény már nemzetközi színtéren is komoly figyelmet kapott: megkezdődik a jegyek értékesítése Európa-szerte. Tovább
Három fiatal magyar zongorista, akik tíz évvel ezelőtt bejutottak a Montreux Jazz Festival zongoraversenyének legjobb 10 helyezettje közé, amire azóta sem volt példa. 2025. május 5-én, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül, az Eiffel Műhelyházban lehetőségünk lesz felidézni Gayer Mátyás, Oláh Krisztián és Tálas Áron zongorajátékát. A doboknál az amerikai Gregory Hutchinsont, nagybőgőn pedig az ír Conor Chaplint láthatjuk. Tovább
A decemberben már bejelentett amerikai sztárok, Jason Derulo és a The Chainsmokers elektropop-duó mellett újabb külföldi zenei produkciók kerültek fel az idei Campus Fesztivál fellépőinek listájára. Megérkezett a napi bontás is, mától már azt is tudhatjuk, a hazai kedvencek mikor érkeznek Debrecenbe. Tovább
Nulladik nappal bővül, így egy nappal hosszabb lesz az idei STRAND Fesztivál. Augusztus 20-án igazi ünnepi eseménnyel várják Zamárdi Szabadstrandján a közönséget. A MOL Nagyszínpadon több korosztály elektronikus zenei ikonjai váltják egymást. Fellép Paul Kalkbrenner, a Purple Disco Machine és a Kruder & Dorfmeister páros is. Tovább
Újabb világsztár előadót jelent be a VeszprémFest: 2025. július 11-én fellép a kétezres évek egyik legizgalmasabb formációja, a Postmodern Jukebox. Látványos koncertshow, izgalmas zenei időutazás: világslágerek jazz, swing, soul, blues és doo-wop stílusban a veszprémi História kertben. Tovább
