Éppen hogy csak elkezdődött a Sziget Fesztivál, de már elegem van az évről évre szokásosan előjövő siránkozásból: jajj, de szar ez a Sziget, idén sem jön a Red Hot Chilli Peppers, túl nagy a tömeg, meg már a Mac Donalds is betette oda a lábát, én már ki se megyek. Hát jó! Ne is gyere! Én viszont ismét elmormolok egy kis köszönetet a szervezőknek, hogy olyan külföldi zenekarokat láthatok, akikre magyar klubkoncerten esélyem sem lenne.
OK, tudom én, hogy ez a Sziget már nem az a Sziget, ami volt 19 éve, amikor hajnali 1-kor öten bámultunk sóvárogva az utolsó darab zsíroskenyérrel a katonai sátorból kialakított büfénél. Megvolt annak is a maga bája. De azóta igényesebb lettem én is, ha nem is annyira, hogy külön Vodafone toronyra vágytam.
Viszont! Az elmúlt években és idén is olyan kedvenceimet hallhatom élőben, akik leginkább megfelelő helyszín hiányában nem jönnek el turnéjuk során Magyarországra, ezért általában vagy én zarándokolok el a szomszédba, vagy sóvárogva várom, hogy valami csoda folytán idetévedjenek, avagy, eljöjjenek a Szigetre!
Mert mondjuk a Prodigy, a Thirty Seconds vagy a Chemical Brothers megtöltené önállóan is a Sportcsarnokot (kicsit drágábbért, mint egy napijegy ára), de hol lenne esélyem megnézni az Interpolt, La Roux-t, a British Sea Powert, az Empire of the Sunt, Kate Nasht vagy épp a Pulpot? Hogy a Hurts-t már ne is említsem!
Mert a fent említett előadók hazájukban, és más egészséges popzenei kultúrával rendelkező országokban sztárok, akik itthon épp annyi embert vonzanának be, amennyire sajnos nincs megfelelő nagyságú szórakozóhelyünk (valaki csináljon már egyet, légyszi!), vagy egyszerűen túl rétegzenének tekintik őket a hazai koncertszervezők. A Sziget a legjobb hazai-nemzetközi közeg, hogy kellően kielégítsem ilyen irányú zenei rajongásomat.
Talán nem véletlen, hogy a klasszikus „Kell egy hét együttlét” szlogen eltűnt a Sziget életéből, az a fíling kicsit elveszett, de az izgalmas zenék mindig jelen lesznek a fesztiválon, amiben az is jó (vagy épp rossz), hogy nem is tudom, hogy épp melyik színpadhoz szaladjak.
A 2011-es Sziget zárónapjának főzenekaraként lépett a Nagyszínpadra az idén "Ritual" címmel új albumot megjelentetett White Lies. A zenekarnak annyira bejött a buli, hogy az ott készített felvételekből ollózták össze az új klipjüket is. Tovább
Kinek mi jut eszébe Kolumbiáról? Román színű zászló, hegyek, foci, kávé, drogbárók, Shakira, esetleg Marquez? Nos, nekünk mostantól a Choc Quib Town. Magyarországra nem igazán jutnak el a térségből zenekarok hazánkba, nagy kár. A Sziget utolsó napján aztán... Tovább
Mint már említettük, a Sziget vasárnapi napja teljesen szürreális vonásokkal rendelkezett éjfél után. Valahogy mindenki pánikszerűen szerette volna felszámolni a fesztivált. Erről egyrészt a holland látogatók gondoskodtak, másrészt az ott dolgozók. Tovább
Lezárult az idei Sziget, ahol állítólag 385 ezer ember fordult meg egy hét alatt. Bár azt gondolnánk, hogy ez rengeteg, elméletileg csak pár ezerrel több, mint a tavalyi látogatószám, így nem sikerült rekordokat dönteni. Ám, így is Európa egyik legnagyobb fesztiváljai közé tartozik. Lássuk, mi hogyan éltük meg az utolsó napot. Tovább
Egészen minap délutánig, maximum kirándulni voltam a helyszínen, de a fesztivál valahogy kimaradt az életemből. De végre én is felragasztottam a karszalagomat, és átléptem a kaput. Az idén „nagykorúvá” vált fesztiválon, én is elveszítettem a „sziget-ártatlanságomat”. Tovább