2011. május 3. | Mr.T
Újra itt vannak a nagyágyúk, az Anthrax, a Megadeth, a Slayer és a Metallica vagyis a Big4! Akik a sikeres kelet európai kanyar után idén a nyugatot célozzák meg, hogy megmutassák mi fán is terem a metal!? Ők a nagy négyes, akik a tavalyi koncerteket leszámítva 30 évig nem léptek együtt a színpadra ilyen olyan okokra hivatkozva! Aki a korábbi szenzációs koncertkörutat kihagyta, annak itt az újabb lehetőség. Igaz utazni kell az élményért, de a tenger sem jön közelebb, amennyiben fürdőzni szándékozunk benne! Irány a nagy négyes- valahol Európában.
Az azonos időben, a 1980-as évek elején, az Usa különböző városaiban (New York, Los Angeles, San Francisco) indult bandák mindig is unikumot jelentettek a zenei világban, hiszen markáns, azonnal felismerhető, önálló stílusú és hangzású csapatokról beszélünk! Talán az Anthrax az amelyik a legkisebb ismertségre tett szert a legutóbbi 30 évben a Big4 közül, bár ők is több mint 10 millió albumot adtak el az elmúlt időszakban. 1981-ben alakultak New Yorkban, de első lemezük csak 1984-ben jelent meg Fistful of Metal címmel. Legsikeresebb albumuk az 1987-es Among The Living volt, mely a stílus csúcsára emelte őket, valamint az 1990-es Persistence Of Time.
Eleddig 9 nagylemezzel leptek meg minket és idén várható a 10. Több alkalommal írtak filmzenét (John Carpenter: Ghost Of Mars, illetve Last Action Hero), valamint szerepeltek a Guitar Hero számítógépes játékban is. Sajnos jöttek az elkerülhetetlen tagcserék, melyek visszavettek a csapat lendületéből, de munkásságuk mindenképpen alkalmassá teszi őket, hogy a Big4 tagjai legyenek.
Szerintem minden újszülött, ki e világra születik azonnal el tudja mondani, hogy hogyan is ért véget anno Dave Mustaine viharos kapcsolata a Metallicáékkal 1983 kora tavaszán! A bizonyos problémákkal (alkohol és drog) kűzdő Mustaine miután egyedül maradt újból zenésztársakat keresett maga köré. Ekkor talált rá Dave Ellefson-ra aki szinte a testvére lett, és csak egy kis ideig váltak szét útjaik az idők során. Mustaine mindenképp megakarta mutatni, mit is tud, és hogy zenekarának helye van a metal világ térképén.
Az első két Megadeth lemez ilyen is lett: dacos, gyors, kemény megspékelve rengeteg klasszikussal. Az elsőről a Mechanix , a Rattlehead, a második albumról a Wake Up Dead, a The Conjuring vagy a Peace sell...a mai napig a koncertjeik szerves része, de ott van még a félelmetes szövegű Good Morning/Black Friday is. Időben már itt is vagyunk a 1990-es évek elején, amikor is a sok tagcserén keresztül menő zenekar az egyik legerősebb felállással rendelkezett. Dave Mustaine, Marthy Friedman gitárok, Dave Ellefson basszus, Nick Menza dobok.
A Rust in Peace és a Countdown To Extinction albumok méltán nevezhetők a metal világ legjobbjainak. Pláne a tavaly megjelent Endgame című albummal igazolták, hogy bennük van a Metal (sok mai bandával ellentétben) és helyüket a Big4-ben!
Valami lehetett annak idején (1981-ben) a levegőben, hogy egyidőben induljon ennyi stílusteremtő zenekar egymástól függetlenül, az nem lehet a véletlen műve! Bizony Slayer-ék is ebben az időszakban indultak világhódító útjukra, ezzel a "száraz", reszelős és ezáltal 1000 zenekar közül is felismerhető gitárhangzással. Tom Araya basszus, Jeff Hanneman és Kerry King gitárok, Dave Lombardo dobok alkotta négyes végig "száguldotta" azt a 30 évet (Thrash metal stílusban) amit a hátuk mögött tudhatnak, jobbnál jobb albumokat alkotva.
Ezek közül is kiemelkedik a 1986-os Reign in Blood amely mérföldkő a metal műfajon belül és a 1990-es Seasons In The Abyss, mely szintén tele van klasszikusokkal (War Ensemble, Spirit In Black vagy a Dead Skin Mask). Őket sem kerülhette el a szokásos tagcsere, de mindig a megfelelő fogaskerék került a gépezetbe (Pl: Paul Bostaph személyénen egy kiváló dobos), és nem tört meg a lendület.Voltak az idők során kevésbé sikeres albumaik is, de az utóbbi időben megint megtalálni látszanak önmagukat, és legutóbbi lemezeik a Christ Illusion vagy a World Painted Blood mindenképpen figyelmet érdemelnek, csakúgy mint korábbi klasszikus anyagaik.
A Metallicáról mit mondhatunk még, mint azt, amit már mindenki tud? Szinte tananyagként ismeri történetüket minden metal rajongó, betéve tudva karrierjük minden fontosabb állomását. Kezdve a Mustaine storyval, az első lemezzel, a Kill'em All-al melyet Kirk Hammett-el vettek már fel, a szenzációs Ride The Lightning albummal mely magán hordozta a felejthetetlen Cliff Burton zsenialitását.
A felülmúlhatatlan Master Of Puppets lemezzel mely túlzás nélkül odatehető a világ legjobb metal albumai közé, de talán az első háromba is, amiben benne rejlik a metal minden eleme, megspékelve nem kevés művészi inspirációval (Orion). Minden idők egyik legjobb albuma -ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni! Utána jött szegény Cliff Burton sajnálatos halála 1986 szeptemberében egy európai turnén Svédországból Dániába utazva a sofőr elaludt a volánnál, és a kanyarban a busz felborulva ráesett szegény Cliffre, aki a helyszínen elhunyt! Ennyi volt? (To live is to die!) Nem! Folytatták Jason Newsteddel, a Flotsam and Jetsam zenekarból és aki nemkevésbé volt szenzációs mint Cliff. Meg is bírkózott a nehéz örökség átvételével a bandán belül, valamint a közönség részéről.
Jött az ...And Justice For All album, benne rengeteg komlex zenei megoldással, felejthetetlen számokkat úgymint Harvester Of Sorrow, One, vagy a méltatlanul mellőzött, de az egyik legjobb riffel megírt Shortest Straw. Következett a sorban a rengeteg témától megcsömörlötten megírt, számonkét kevesebb gitártémát tartalmazó Metallica album. Vagy nincs címe az albumnak??? Rajta egyszerűsödött témákkal, dalszerkezetekkel de így is tengernyi klasszikussal (Enter Sandman, Sad But True, Of Wolf And Man, stb.).
Minden bizonnyal sokakat megleptek a következő húzásukkal, mert jött a Load/Reload éra, ami igazi mainstream bandává emelte őket. Nem mintha nem lettek volna már azok korábban is. Meg is osztották a rajongókat és a szakmát is rendesen, de ezzel is csak azt igazolták, hogy mindig meg tudnak újulni, még ha az eléggé meglepő is! Később 2001-ben zenei nézeteltérések miatt kilépett Jason Newsted, és a zenekar az ilyenkor szokásos, apátiába süllyedt, nem volt cél, nem volt irány és a tagok között is feszült jócskán ellentét. Ebben a korszakban született a további vitákat kiváltó St.Anger album 2003-ban, amely nem keltette éppen egy egységes csapat benyomását! A képbe lépet Ozzy mellől érkezve Robert Trujillo, akivel újra lendületet kapott a zenekar, és azóta is megállás nélkül nyomják a fémet, bebizonyítva, hogy igazi otthonuk a színpad!
2008-ban adták ki legutolsó albumukat a Death Magnetic-et, de az a hír járja, hogy most is egy új lemezen dolgoznak, mert mint egy korábbi Lars Ulrich intejúból kiderült James Hetfield gitárosnak 700(!) új riffje van! Itt is van az ideje.
Mr.T