3427 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2011. március 23. | Török Kati

Ferihegy, SkyCourt, záró program – ott voltunk!

Copyright:

Március 20-án az Electric Terminal elnevezésű koncertcsomaggal zárt az Élményterminál két napos nyílt hétvégéje. Szürreális élmény egy szokatlan környezetben, ahol az ember egyszerre kapkodja a fejét és ámul hitetlenkedve – egy résztvevő beszámolója az eseményről.

A készülődés már 10-e környékén elkezdődött, amikor a Facebook-os regisztráció a szuper-exkluzív 500 páros belépőért elkezdődött. Résen kellett lenni, hiszen nem volt egyszerű feladat jegyet szerezni, és sajnos a dolog lebonyolítása sem volt hibátlan. A BudSkyCourt oldalán 3 kérdésre kellett válaszolni, a helyesen válaszolók pedig tűkön ülhettek, hogy 16-án jó időben legyenek net közelben, hiszen aznapra ígérték a link kiküldését, amivel az első 500 kattintó kinyomtathatta jegyét. Sajnos a jelentkezők közül sokan lemaradtak, ki e-mail szolgáltatója lassúsága miatt, ki pedig csak szimpla pechből, a szervezőség ugyanis annak ellenére, hogy nem egyszerre küldte ki az e-maileket, néhány pályázónak véletlenül egyáltalán nem küldött. Ment is a háborgás a FaceBookon, de nem volt mit tenni, összesen 500x2db belépő került kibocsátásra, és a szerencsésebbje ezt rögvest ki is nyomtatta. Nekem szerencsém volt, mert, bár a jegyek nyomtatása nem bizonyult egyszerű feladatnak, végül sikeresen mondhattam magam egy pár belépő büszke tulajdonosának.

A nyílt hétvégén, én szombaton is kint jártam, felmérni a terepet, körülnézni, hogy mégis milyen ez az új légikikötő. Különjárat vitte az érdeklődőket a Nyugatitól Ferihegyre, menetdíj helyett pár légitársaság reklámfilmjét kellett az embernek végignéznie, és röpke 40 perc alatt máris ott voltunk. Az új épület pedig szép. Külsőre többen repülőgép szárnyhoz hasonlították, volt, aki inkább bálnát látott benne, nekem a kék ablakok a LEGO hajók alkatrészeit juttatták eszembe. Belépve a csomagok ellenőrzése után az embert rögtön a vámmentes boltba terelték, ezen végigsétálva nyílt meg a tér és tágult ki a világ – az ember szemben találta magát a hatalmas üvegfallal, ami egyenesen a kifutópályákra néz. Sokakat érdekelt az új épület, annak ellenére, hogy szombat munkanap volt, és én rögtön az első különjárattal érkeztem, piros színű karszalagommal fél 1 körül már tessékeltek kifelé, hiszen az élményterminál befogadóképessége véges, ezért a 2 órás időkorlát nem csak olyasmi volt, amivel a honlapon fenyegették az embert... Az X-Faktorosok koncertjeire így nem maradtam ott, pedig már csak a másnapi fellépők miatt is kíváncsi voltam, hogy szólnak majd a csarnok közepén felállított színpadon. A hosszú távú buszparkoló felé sétálva megállapítottam magamban, hogy egyrészt jól tettem, hogy korán érkeztem, mert délután már 50 méteres sor állt a bejáratnál, másrészt, hogy vasárnap valószínűleg érdemes lesz korábban érkezni a koncertre, ha az ember el akarja kerülni a tömeges beléptetést.

Ebből a felindulásból – és, mivel ismerősöm nem járt szombaton a SkyCourt-on – már fél 7 körül odamentünk, gondolván, hogy akkor bőven elég időnk lesz majd körbenézni a koncertek kezdése előtt is. Csakhogy az épületet már 6 óra körül kiürítették és lezárták – egyrészt takarítás miatt, másrészt amennyire hallani lehetett kintről, a Kosheen tartott egy utolsó sound check-et. Így kénytelenek voltunk a 2-es terminálban várakozni, amivel nem voltunk egyedül. Végül negyed 9 körül kezdték beengedni a vendégeket, de az internetről nyomtatott jegyekkel nem volt zökkenőmentes a bejutás, mert valamiért nem mindegyik vonalkódot fogadta el a leolvasó rendszer. Végül szép lassan beszállingózott mindenki, és a hatalmas csarnok pillanatok alatt elnyelte a tömeget. A Zagar még hangolt egy ideig, de az emberek kezdetben nem is nagyon foglalkoztak velük, sokan érkeztek fényképezőgéppel, és mindenki próbálta megörökíteni a hely hangulatát. Az íves tetőszerkezet LED-sorai szépen tükröződtek a nagy üveg felületeken, és sokat dobott az összképen, hogy a boltok lámpái nem voltak teljesen felkapcsolva, így az esti fényviszonyok mellett sokkal jobban érvényesült az épület eredeti visszafogottsága, finom vonalai és a tágas tér.

Pár perccel 9 óra után aztán a húrok közé csapott a Zagar, meglepően majdnem teljes fényáradatban, és szép lassan az emberek egy része is a színpad köré gyűlt, többen pedig az emeleti korlátok mellől figyelték az eseményeket. Úgy tűnt, kicsit a csapat is meg volt illetődve az első pár dalnál, de mivel csupa slágerrel érkeztek, hamar megjött a hangulat. Bokanovski Method, Escape from the Earth, Snob, Sounds and Lights – egymást követték a húzósabbnál húzósabb számok, és persze a vetítés sem maradt el, összesen 4 kivetítőn bombáztak minket képanyaggal, ebből 3 a színpad mögött volt, egy oldalsó kijelzőn pedig magát a színpadképet láthatta, aki távolabbról figyelt. Természetesen nem maradhatott el a Wings of Love sem, és most is volt közönséggel éneklés, ahogy arra minden alkalommal sor kerül. A koncert vége felé egészen megtelt a „nézőtér”, és már senkit nem zavart, hogy sokan még mindig császkálnak, nézelődnek, vagy, mivel a boltok zárva tartottak, viszont a Food Court üzemelt, a felső szinten eszegetnek. Szokatlannak szokatlan élmény volt, de a Zagar most is hozta a tőle megszokott precizitást és ügyesen megalapozták a hangulatot az este további fellépőinek.

Minden menetrend szerint zajlott, nem volt csúszás, rövid átszerelés után már kezdett is a Kosheen – többek legnagyobb meglepetésére, úgyhogy az első dal (Chances) hallatára sokan szaladtak a lépcsők felé az emeletről, és a fölső korlátot is megszállták a rajongók, mint a fecskék. Sian Evans lenyűgöző energiával robbant a színpadra, egyből invitálva a fentebb állókat, hogy jöjjenek közelebb együtt bulizni, és a módszer bevált, mert a földszint lassacskán teljesen megtelt. Overkill, Wasting My Time, Hungry, All In My Head, Empty Skies – egy sláger sem maradhatott ki a repertoárból, ami eleve garantálta az igazi party hangulatot, de ehhez rengeteget hozzátett az énekesnő őszinte lelkesedése és pozitív kisugárzása is. Többször elmondta, hogy nagyon szeretnek nálunk játszani és boldogok, hogy velünk ünnepelhetik a SkyCourt megnyitását, sőt, a koncert vége felé megemlítette, hogy nagyon várják, hogy újra itt lehessenek, és reményeik szerint erre decemberben sor is kerül majd. Úgyhogy aki lemaradt erről a Kosheen buliról, annak sem kell sokat várnia, jönnek ők még hozzánk. Az együttes egyébként meglepően jól szólt, igaz, saját hangmérnökkel, fénytechnikussal és hatalmas keverőasztalokkal érkeztek. Senki nem bírta megállni, hogy az utolsó 3 dalra táncba ne kezdjen – Suicide, Hide U, Catch; mi ez, ha nem fergeteges finálé?

Érezhető volt, hogy a legtöbb látogatót ők érdekelték, az utánuk színpadra lépő Zero7 DJ settjére már alig maradtak érdeklődők. Igaz, a Kosheen dobosával páran igen jól érezték magukat és igazán felszabadultan táncoltak a színpad előtt, de a közönség zöme szép lassan hazatért ez után a hihetetlen koncert után.

Összességében, azt kell mondjam, nagyon jó élmény volt ez a nyitóbuli, amit semmilyen eddigi koncert élményemhez nem tudok hasonlítani. Le a kalappal mindhárom fellépő előtt, nagyon kitettek magukért, és a szervezőség is ügyesen találta ki, hogy kik legyenek ők, mert ez a zene tökéletesen beleillett az új épület atmoszférájába. 27-étől az utazók veszik majd használatba az új épületet, akkor már mit sem sejtve róla, hogy egy héttel korábban ott még színpad állt a csarnok közepén, de aki ott volt, biztos, hogy nem felejti el ezt az estét.

Török Kati

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. szeptember 16.

Mókás kedvű Morcheeba koncert a Balaton Piknik legvégére

Voltunk már Morcheeba koncerten többször is korábban, de mindeddig egész más élményt nyújtottak a brit együttes fellépései. Gondolkoztunk, mi történhetett tegnap az énekesnővel, és arra jutottunk, vagy valamilyen tudatmódosító, vagy pusztán a Balaton, az éjszakai fényekben pompázó Gömbkilátó, és/vagy az erdő illata igézhette meg őt, hogy olyan bolondozós hangulatba jusson…de igazából mindegy is, a hangja csodás volt ezúttal is, a fellépés pedig egyben energikus, kellemes és bájos! Tovább

2019. szeptember 16.

Altatódal, háttérzene – de így imádtuk: José Gonzalez volt a Balaton Pikniken

Nem voltunk félrevezetve, tudtuk, mire számítsunk zenei fronton a Balaton Pikniken. Büszkén hirdették a szervezők az eseményleírásban, hogy nem fogjuk kirúgni a ház oldalát, és hajnalig bulizni se akarunk, helyette chillezős, kellemes, háttérzenének való fellépésekre készüljünk. Így is volt, köszönhetően José Gonzaleznek – amit vártunk, meg is kaptuk, élmény volt. Tovább

2019. augusztus 21.

Tűzijáték helyett Bury Tomorrow

2019. augusztus 20-án tért vissza hozzánk Nagy-Britannia egyik legjobb metalcore bandája, hogy a sok előzenekaros, matiné időpontos koncert és fesztiválos fellépés után végre önállóan, saját jogon adjanak egy felejthetetlen koncertet a rajongóiknak. A bemelegítésről a két év hiátus után visszatérő Inhale Me gondoskodott. Tovább

2019. július 29.

Pénteki levezetés, avagy Nova Prospecten jártam

A csütörtöki Architectset muszáj volt valami könnyedebb, de legalább annyira szerethető koncerttel lefojtani, a Nova Prospect tetőteraszos bulija az A38-on pedig erre tökéletes választásnak bizonyult. A bemelegítésről a szegedi Colmena és a fővárosi Touch Me Not gondoskodott. Tovább

2019. július 29.

Az Architects még mindig hibátlan élőben

Csütörtökön a brit metalcore legjobb élő bandájának választott Architects bizonyította a Budapest Parkban, hogy maximálisan kiérdemelték a fenti titulust! A bemelegítésre csak honfitársakat hoztak a szigetországból, névlegesen a Loathe, a Rolo Tomassi és a While She Sleeps bandáját, akik mind méltónak bizonyultak a hatalmas színpadra. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky