2010. augusztus 17. | Fedor Nóra
A nyomdafesték gyilkos Shantel & Bucovina Club Orkestar egyik élő példája annak, hogyan is lehet megszerettetni a nagyközönséggel a világzenét. Bár a Szigeten évek óta nagy sláger a Roma-sátor, akit konkrét slágerek vonzanak, annak a tökéletes választás ez a koncert volt idén a Világzenei nagyszínpadon.
Érdekes, de a tradicionális balkán népzenéket feldolgozó zenekar alapvetően német gyökerű: Stefan Hantel menekült bukovinai németek leszármazottja, aki amúgy DJ, és eme furcsa léthelyzetből egy elég korrekt kis karriert épített fel. Nagyzenekarral kiegészülve - mely jórészt fúvósokból áll - balkáni cigányzenét játszik nagyszínpadokon, elektronikus alapokkal megbolondítva, s most már saját DJ-estjeit is ezen ötletére alapozza – így jött létre a Bucovina Club. Volt már szerencsém a produkcióhoz néhány éve a Volt Fesztiválon, és azóta elsőszámú világzenei kedvencemmé fogadtam a zenekart. A garantált zsírégetés is erős vonzerő ugyan női szemmel, de nekem természetesen most nem erről kell megemlékeznem, hanem inkább arról, hogy miért is kihagyhatatlan egy Shantel koncert. Kezdjük például azzal, hogy aki ebben az időpontban a világzenei színpad környékén élt és mozgott, az egy szám erejéig biztosan táncra perdült, még akkor is, ha éppen alapból másfelé tartott. Ergo van valami ebben a társaságban, ami beindítja az ember lábát. Másrészről a dalok felépítése sinus-görbe módjára alakítja a buli hangulatát: hol a teljes leállásig visszavesznek a tempóból, hol pedig az őrjöngésig építik vissza azt, és ez a közönséget nézve kitűnően működik. És végül, de nem utolsó sorban remekül lehet szórakozni a számok szövegén, ugyanis a Modern Talking-tól a „Gedeon bácsi a nők bálványá”-ig a lehető legelképesztőbb baromságokat véli felfedezni bennük az ember. Részemről tehát ez van: csak ajánlani tudom, 10-ből még legrosszabb esetben is 9-et ér!
Fedor Nóra