2010. július 16. | Lévai Tamás

A legkevésbé magyar zenekar az EFOTT-on

Kilógni valahonnan nem mindig jó, gyerekként megvernek és csúfolnak, egy zenekar viszont általában előnyösen jön ki az ilyen szituációkból. A Turbo a legkevésbé magyar zenekar a kizárólag hazaiakat felvonultató EFOTT-palettán.

A 2005-ben alakult formációról lerí a rock and roll iránti tisztelet és szeretet - mind kinézet, mind stílus terén. A hippi-kommunából, mucsai rockból, favágó metálból összekovácsolt egyveleg remekül passzol egy fesztiválra, ezért kiérdemelten kaptak egy nagyobb kaliberű fellépő helyet a szabadban. És megjegyeznénk: az előzőleg itt megesett Fishing on Orfűn ez még nagyszínpadként szuperált. Az öt srác kérlelhetetlenül tolta előre a dalokat, képtelenség volt fogást találni az erős riffeken és a színpadi show-n. Nem kell reflektor, háttérvetítés, a produkció magát adja el. Nem csak az énekes magasan kivágott dallamai, de a körülötte lévő zenészek gitár-, dob- és szinti-gyilkolása is jól szólalt meg, összeforrt és szinte kiegyenesítette a domboldalra helyezett nézőteret.

Hogy miért lehetnek a legkevésbé magyarok? Egyrészt a kiváló énektémák mellé hibátlan kiejtés, megszólalás társul, amit nagyon sok angolul éneklő zenekarnak kellene még megtanulnia. Másrészt a tagok korábbi tapasztalataikat (Rémember, FreshFabrik) úgy mentették át ebbe a zenekarba, hogy az egyediként szólaljon meg, és persze a külföldi közeg is hozzásegítette őket (nem kicsit) e Magyarországon „felül álló” produkció létrehozásában. Azonban még ilyen háttérrel sem feledkeztek meg az itthoni hatásokról: a műsorba egy P. Mobil feldolgozást is beépítettek. Egy alapvetően egy közönséget és közeget tisztelő, ám az ismétlésen messze túllépő zenekarral ismerkedhet meg mindenki, aki képes elviselni az igazi, zsigeri rock and rollt.

Lévai Tamás