2010. július 12. | mango
Magyarország prémium kategóriás fesztiválja, prémium kategóriás fellépőkkel, XXI. századi sex&drugs&hardcore feeling és minden, ami belefér, meg ami nem… megunhatatlan!
Mivel idén már „nem fért bele a keretbe” a négy napos ereszdelahajam, ezért kalapból húzva kijött a pénteki banzáj – hozzá teszem csak péntek volt benne, mert bár Guetta is vonzónak tűnt, mint utóbb kiderült nem volt nagy veszteség, hogy lemaradtam róla. Szóval egy kis esti Chemical befigyelt, de igazából ennek a Soundnak van meg az a varázsa, ami felülírja egy Szigetes buli nagyságát. Már a délutáni csúcsban sikerült ráhangolódni az estére, ezért a Chemical összes oda-vissza feldobta az M7-es okozta stresszt – aki ezt szombaton játszotta be, annak lehet nem enyhített a fájdalmán. Leérve már gyorsabban pörögtek az események, egy megérkeztünk sörike és a langyos Balaton kárpótolt minden veszteségért.
Az Anima fellépését sikerült a vízből végigkövetnünk, de semmi gond, lazulunk, a végét majd papucsban letáncoljuk. Így is lett, csápoltunk egy kicsit, aztán elindultunk felfedező túrát tenni, hátha látunk az eddigi Soundokhoz képest újdonságokat. Fel is merült a kérdés, hogy vagy kisebb lett a helyszín, vagy mi nőttünk meg, de mintha tavaly az a fűzfa még a kerítés innenső részén helyezkedett volna el. Lépjünk tovább, kerestük is a fasza lángosost, de nem találtuk, lehet ők is a megszokott helyen voltak csak ugyebár a határvonalak megkurtítása… Szóval, ha jelen voltak, akkor a szerkesztőség címére egy sajtos tejfölöst postázzanak, ha lehet!
A kulináris élvezetek vonalán haladva a magyar táj jellegzetes ételei, mint a gyros és a hot-dog vitték a prímet, de inkább igyunk még két sört, minthogy ilyen felesleges dolgokra, mint étel költsük drága forintunkat. Aki leleményes volt, az a terület vonzáskörzetében felállított „gyorséttermekben” is el tudta fogyasztani ocsóért a csülkös bablevest, de leginkább a megfelelő alkoholmennyiséget, ami kitartott 2-3 órán át. Ezek után, ha mindenre felkszültünk, behatolhatunk az ojjektumba.
Este állítólag Tricky volt, de mindenki csak mosolyogva mondta, így nem hittünk a csíkszeműeknek, ezért csekkoltunk egy Belga bulit. Hatalmas homokozás kezdődik, valaki játszik, valaki nézi, szóval Belga meg az új lemezek, de számunkra ez már követhetetlen. Ugráltunk, lábat ráztunk, énekeltünk és minden olyan figurát megjátszottunk, amit ilyenkor szokás, egyszóval jól éreztük magunkat.
Mivel nem programfüzet szerinti szigorú koncertjárásra rendezkedtünk be, ezért ellátogattunk különböző rádiók tánctereihez is, így az egyik ilyen partyzónában reszeltünk egyet és a felénk szálló strandlabdákkal dekázgattunk, amiket a szervezők dobtak be, mint partykelléket. Hát igen, ez a nyár a vébé jegyében zajlik, már csak egy vuvuzela fúvósokból álló zenekart kellett volna bedobni a nagyszínpadra.
Az este további része egyértelműen a Chemical Brothers koncertjének fényében zajlott. Mint arról már korábban beszámoltunk ez egy amolyan lemezbemutató volt, de azért figyeltek az arányokra, hogy klasszikusok is meglegyenek ebben az ördögi szettben. A legemlékezetesebb talán a Saturate/Believe verzió volt, ami java részt a vizuális témának volt köszönhető… nagyon tudnak, maradjunk ennyiben.
Összességében hozta a kötelezőt a Sound, de valamiért kevesebbet kaptunk, mint az előző években. Jövőre kárpótolhatnának minket egy elmaradt Groove Armada, Thievery Corporation és persze José Padilla bulival a szervezők!
mango