2009. augusztus 28.
A szegedi publikumnak nem ismeretlen Sheket zenekar (nyertek SZTE tehetségkutató versenyt), de egyre többet látni őket nagyobb fesztiválokon is, így terjesztve nevüket a szélesebb közönségnek. Koncertjeiken az ugráló tömeg már megszokott látvány.
Aligha lehet kibírni az ütemes zene hallatán, hogy ne kezdjen az ember ritmikus mozgásba. Az egyébként meglepően fiatal, ám annál tehetségesebb együttes 2007-ben alakult- az átlagéletkor 20 körül van- és tagjai egytől egyig képzett, vagy előbb-utóbb az lesz, zenészek. Van, aki még zenei szakközépiskolába jár, de néhányan már felsőoktatásban tanulnak. Úgy játszanak a hangszereiken, mint egy ötéves a homokozóban. Élvezetből és könnyedén. A zenekarban megszólal egy harsona, egy hegedű, egy zongora, gitár és basszusgitár, dob, klarinét és persze ehhez társul egy rendkívül csábító vokálhang. (Srácok, kurva jól nyomjátok!)
A szerda esti fellépésük és ékes bizonyítéka annak, hogy igen, van keresnivalójuk a hazai zenei életben. Utolsóként álltak ki a Borsodi Malátabár színpadára, kicsit ezzel is megemelve a tétet, de kétségtelenül ott, ők voltak a nap csúcspontjai. Színpadi megjelenésük is egyre kiforrottabb, olyan elemeket is beépítenek a „showjukba”, mint néptáncosok, vagy acapella kórus közreműködése. Nehéz meghatározni stílusukat, magukat a világzene kategóriájába sorolják, de azért főként magyar illetve zsidó népzenei elemeket kevernek össze. Ez az egyveleg azonban maximálisan ontja a jobbnál jobb dallamokat. Láb nem marad egyhelyben. És már sokak szájából és tollából elhangzott közhely következik(na nem véletlen):Aki tehát idén kihagyta a Sheket koncertjét, annak a jövő évi-mert reméljük jövőre ugyanitt ugyanekkor láthatók lesznek-, megjelenés kötelező.
Pusszedli