2009. április 21.

Puha Neon Fejlövés

Különös szándék folytán egy fekete noteszt teleírtak sikeres emberek: a menedzser, a bankár, a marketinges, a politikus, a gruppi, a rendező, a producer, a kreatív igazgató, az újgazdag, a celeb. Az ő bejegyzéseikből áll össze Fabricius Gábor korregénye a tudatosan tapsolók világáról, ahol minden gombnyomás szavazat. Média, hatalom és szerelem. Kapcsold be - és kapcsolj ki! Persze, csak ha kíváncsi vagy, milyen ébren lenni.

A kapitalizmus klasszikus formája megbukott. Most, a válság közepette a szemünk előtt hullik darabokra. A világ keresi azokat az új lehetőségeket, amelyek nem kizárólag a fogyasztásról, a pénzről, a hatalomról szólnak.

Túlfogyasztottunk. Minden eldobható és alkalmi. A termékek, a szépség és a szerelem is. A média, a reklám, a populáris kultúra pörgeti a fogyasztást és milliárdokat hajt a vállalatokon keresztül a tőzsdére. A közös lufiba, amelyet a földgolyó közösen fúj. Talán nem véletlen, hogy éppen Fabricius Gábor az első, aki nem - csak a globális, de az elmúlt húsz év sajátosan magyar kapitalizmusának a perverzióit is megpróbálja kiírni magából. Ő ugyanis hivatásos illúzió-kereskedőként élte meg az elmúlt egy évtizedet. Belülről ismeri a média és a hatalom világát, láthatatlanul, puhán, egy villanás alatt lő fejbe. Új valóságokat ad: tükörszobákat.

A notesz-bejegyzésekből mint furcsa novellákból áll össze ez a kor regény, amelyben szerepel az elmúlt évtized üzleti kultúrája, a média világa, a fogyasztói kultúra esztétikája, a pénzcsinálás művészete, a luxus hajszolása, a hatalom morfológiája, a politikai beszédek manipulált valósága. Felvillan Marilyn Monroe, Houdini, Donald Trump, Mark Zuckerberg és a Facebook, Andy Warhol, Terry Richardson, Weöres Sándor és Kosztolányi Dezső.

Fabricius Gábor könyve olyan, mint a kortárs valóság. Van benne szépség, siker, pénz, szerelem, és van benne sok-sok hazugság, amit húsz éve mind elhiszünk.

Fabricius Gábor

Fabricius Gábor 1975-ben született Budapesten. Bölcsészeti tanulmányok és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem két éve után 2001-ben Londonba költözött. Az Egyesült Királyságban élt évekig, ahol Mike Figgis filmrendező (Las Vegas, végállomás, Az ártatlanság elvesztése), Patricia Austin esztéta (The Art Audience as User, Trendmania) és Andy Haslam designer tanítványa volt. A Central Saint Martins College-ban Masters of Arts diplomát szerzett 2004-ben. Korábban képzőművészettel és zenével foglalkozott, több zenekar tagja volt billentyűsként, majd 1998-tól kezdve az ötletipar egyik meghatározó szereplőjévé vált a Republic Of Art kreatív igazgatójaként. Számos társadalmi célú és civil kampány, reklámfilm, videoklip, rövidfilm, print és blogpublicisztika, filmes, zenei és más kreatív együttműködés fűződik a nevéhez. Több civil kezdeményezésben és társadalmi projektben vett részt, az ittvan.org társadalmi célú alapítvány egyik létrehozója. 2007-tõl kezdve média- és vizuáliskommunikációelméletet tanít. Több szakmai díj mellett 2000-ben Tánc című filmjét és koncepcióját Cannes Golden Media Lionnal díjazta a nemzetközi zsűri, 2008-ban nemzetközi multi kulturális tevékenységét a British Council.