3422 zenekar 12339 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2008. október 21. | Sári Júlia

Csábítások az Erzsébet téren

Copyright:

Halmozott és sokszínű jazz-élvezetben lehetett részünk október 15-én, szerdán a Gödör Klubban, ahol is a magyar jazz-szcéna két legeredetibb figurája járt egymás után a kedvünkbe. Először Dresch Mihály adott andalító koncertet egy ritkán hallható formációban, David Yengibarian örmény tangóharmonikással duóban, majd a Grencsó Bio Kollektíva érzékeket felkorbácsoló avantgárd muzsikálása következett.

Amikor beköszönnek az őszi hónapok, vénasszonyok nyara, kora délutáni aranyló napsütés ide vagy oda, bizony, esténként már túl hűvös a levegő ahhoz, hogy a Gödör lépcsőfokain habzsoljuk az élvezeteket, ahogy tettük azt rengetegen egész nyáron át. Ilyenkor az egyetlen, amivel mégiscsak az Erzsébet tér bugyraiba lehet csábítani a pesti fiatalokat, a különleges zenei csemegék széles választéka, amelyben a Gödör egész évben bővelkedik – sőt, ilyenkor igazán, hiszen nyáron, amikor feltétlenül színültig teli van a tér, nincs szükség megfizetni a közönség-vonzó zenekarokat. Valamit valamiért tehát, vagyis mámoros nyáresteket remek zenei élményekért.

Nos hát egy ilyen hűvös őszi estére érkeztünk szerdán, hogy legalább a muzsika melengessen minket belülről. Kezdés képpen Dresch Mihályt hallhattuk, aki ezúttal nem zenekarával, hanem a tangóharmonikán játszó Yengibariannal lépett fel. Dresch, aki – személyes észrevétel következik – mostanában némileg elhagyta azt a súlyos, borús és mindig roppant kétségekkel teli hangzást, amely eddig jellemezte őt, és amelyben csak olykor csillant meg valami finomabb és vigasztalóbb érzelem, mintha manapság derűlátóbb kedvében lenne, sőt, olykor egyenesen romantikus melódiákat csalt ki abból a legalább tízféle fa- és rézfúvós hangszerből – a szaxofontól a furulyáig –, amelyet egymás után megszólaltatott a koncert során. Ebben a hangulatában különös párost alkotott Yengibariannal, akinek már a megjelenése is nélkülöz mindenféle kedvességet és könnyedséget, s mintha csak Thomas Mann ördöggel szövetkező Adrian Leverkühnje jelenne meg a személyében, a géniusz fenséges nyughatatlanságával a tekintetében. Mindenesetre ez pusztán a látványra vonatkozik, zeneileg ugyanis gyönyörűen hangolódtak egymásra, és mi egy órán át lehettünk fültanúi andalító, tetőfokoktól, nagy hevületektől és tátongó mélységektől mentes, ám annál szívhez szólóbb játékuknak. A koncertnek talán az egyetlen hibája a helyszín volt, hiszen az efféle muzsika meghittebb és barátságosabb légkört kívánt volna meg. De sebaj, így is emlékezetes volt!

Ezután merőben más irányt vett az este, amikor is Grencsó István zenekara, vagyis Hock Ernő nagybőgős, Hans van Vliet pozanos és G. Szabó Hunor dobos lépett a színpadra, és az iménti lágy dallamokhoz szokott fülünket a csapongó, szárnyaló fantázia ihlette improvizációs zene csapta meg. És éppen ez az ellentét, amely enyhén sokkolóan hatott, tette még élvezetesebbé, áthatóbbá és izgatóbbá az élményt. A sokszor nehezen követhető és csak a legvájtfülűebbeknek föltáruló, ám mindenféleképpen lehengerlő erejű szólamokat olykor slágergyanúsabb, könnyedebb témák követték, amelyeknek egyszerűbb szerkezete az avantgárd jazz terén kevésbé avatottak számára is megkönnyítette a zene élvezetét. Nem is csoda, hogy minden szóló után a közönség önfeledt tapsolásban és ujjongásban tört ki, hiszen a zenekar tagjai egymaguk is képesek voltak vinni tovább, vinni magukkal a hallgatóságot. És miután a sokadik ráadással végül beérte a közönség, még a tóparton is el lehetett révedezni kicsit, két – talán éppen egymást kiegészítő – friss zenei élménnyel eltelve, az utolsó enyhébb őszi éjszakák egyikén.

Sári Júlia

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky