2008. október 13. | -nm-
Fennáll a veszély, hogy megszelídül az elmebeteg-szexmániás elektropop-sztár, Peaches. Az ijesztő arcberendezésű feminista ugyanis olyan – saját zenei világához képest szelíd és visszafogott – művészekkel dolgozik együtt, mint a Simian Mobile Disco és a Digitalism. Aggódunk.
Peaches, azaz polgári nevén Merrill Nisker kisugárzása kábé annyira erotikus, mint a neve. Mégis nagyon meg szeretné dönteni a férfi-nő hierarchiát. Fő fegyvere tehát az aktus lehető legmocskosabb elreppelése és –éneklése, testnedvekben tocsogó leírása. Mindezt nyomasztó minimál-elektróba csomagolva. Maga Merrill pedig azzal rúgja tökön a férfiakat, hogy szőrösebb, tahóbb, erőszakosabb és mocskosabb szájú náluk. Közben pedig rózsaszín latexnacit, vad sminket és neccharisnyát hord. Jól hangzik? Nem az. Ijesztő. Azért azt hozzá kell tennünk, hogy elképesztő szövegeivel, béna dobgépekre épített döngölős zenei alapjaival és meggyőző énekhangjával mindezt előnyére fordítja.
Most mindennek vége lehet. Három lemeznyi férfigyalázó, szexuális felszólításokkal terhelt album (olyan címekkel, mint a Fatherfucker vagy a politikai utalást sem nélkülöző Impeach My Bush) után összeállt az oldszkúl repperrel, Gonzalesszel, számaiba közreműködőket akar (a Simiant és a Digitalismet már be is szervezte), és lesz rajta egy ballada is.
„Fantasztikusan hangzik” – lelkendezett egy rádióinterjúban Peaches. „Mint egy nagy varieté. Van rajta ballada, kemény cuccok, és némi diszkó” – mesélte az egyelőre cím nélküli albumról. „Úgy döntöttem, együtt dolgozom mindenkivel. Írtunk egy csomót Gonzalesszel, ami nagyszerű.”
Gonzales szintén kanadai zenész, aki az altrock világából igazolt át a hiphopéba. Származásukon kívül nincs sok közös bennük Peachesszel, de ez remélhetőleg jót tesz az anyagnak. A Művésznőnek ugyanis az enyhén önismétlőre sikerült két évvel ezelőtti Impeach My Bush után nem ártana némi vérfrissítés.
-nm-
Forrás: nme.com