2008. szeptember 18. | burlesque
Szeptember 16-án a Hazugmagazin adott koncertet a Morrison’s 2-ben – de még milyet! Borlai Gergő, Nagy Ádám és Papp Szabi nemcsak hibátlanul, hanem iszonyatos energiákat mozgósítva zenélt.
Aki triózenekar alapítására adja a fejét, annak tudnia kell: itt aztán nincs kamuzás, nem lehet a többi hangszer mögé bújni – gyakorlatilag nincs is hová. Ha pedig valaki történetesen a Police, valamint Jimi Hendrix dalait kívánja előadni, akkor különösen fel kell kötnie azt a bizonyost.
A Hazugmagazin tagjai tisztában vannak ezzel. Hazánk zenészei közül ki más játszhatná el jobban Borlai Gergőnél a zseniális Stewart Copeland témáit? Énekesként és basszusgitárosként ki adhatna nagyobb lendületet a számoknak, mint a Supernemből ismert Papp Szabolcs? Van-e még valaki Nagy Ádámon kívül, aki az egyik percben még kimért és megfontolt, mint Andy Summers, a következő pillanatban pedig már olyan hévvel gitározik, mint Jimi Hendrix? Biztosan léteznek még ilyen arcok Magyarországon, de a legfontosabb az, hogy Szabiék egymásra is találtak. Ugyanazokon a zenéken nőttek fel, és kívülről fújják Sting és Hendrix életművét.
Borlaiék fél tíz körül léptek színpadra – teltház előtt. A bulit megelőzően egy kicsit tartottam attól, hogy a hangosítás hazavághatja a produkciót, de amint felcsendült a ’Can’t Stand Losing You’, világossá vált, hogy ez az este bizony fergeteges lesz. Nagyrészt Police-örökzöldeket nyomtak a srácok, Stingék első három lemezéről több számot is elővettek: ’So Lonely’, ’Next To You’, ’Roxanne’, ’Walking On The Moon’, ’Message In A Bottle’, ’Man In A Suitcase’. A későbbi időket az ’Every Little Thing She Does Is Magic’ és az ’Omega Man’ képviselte. Természetesen nem egy az egyben tolták a dalokat Nagy Ádámék. A ’Walking On The Moon’-t például csaknem metálosan szólaltatták meg, de a Sting második szólóalbumán szereplő ’We’ll Be Together’ is olyan keményre sikeredett, hogy csak a refrénnél lehetett ráismerni. Az ’Englishman In New York’ eléggé merész próbálkozás volt, de ez is remekül sült el.
A Sting-szerzemények előadása között ízelítőt kaphattunk abból, hogy Gergőék a bluesosabb rockzenét is csípik: alighanem maga Hendrix is bólogatott volna a ’Fire’, az ’All Along The Watchtower’, a ’Crosstown Traffic’ és a ’Purple Haze’ hallatán, de Eric Clapton ’Forever Man’-je is úgy hasított, ahogy kell. Bob Marley-t a ’Could You Be Loved’ című dallal idézték meg Szabiék – a közönség nagy megelégedésére.
A három zenész minden túlzás nélkül olyan örömzenét produkált, amilyet már rég hallottam. Több mint egy órán át kedvükre játszhatták imádott előadóik legjobb dalait, a lelkesedéshez pedig kifogástalan hangszeres tudás párosult. Tökéletes buli volt!
burlesque