2008. szeptember 1. | Simon Borbála

Az apám azt mondja majd...

Atomtora és Kaukázus után, épp Kispál és Mattafix előtt, a SZIN utolsó napján a 30Y-é a főszerep. A teltház táblát talán még nem tették ki a szervezők, de az első naphoz képest érezhető a tömeg különbség. (Kispálra már csurig telik a nagyszínpad nézőtere, de a JATE klub sátorba se fér be az, aki Belgára akar menni.)

Na de a 19:30-kor kezdődő „pécsi fiúbanda” az, aki mindent visz. Érezni, hogy nem hiába érdemelték ki majdnem minden fesztiválon a nagyszínpados címet. Valószínűleg a koncertek közötti lemezfelvétel is hozzájárulhatott ahhoz, hogy játékuk totálisan együtt van. Mindenki ott van a pillanatban, figyel és egyszerre működik. Beck Zoli is csúcsminőségű frontemberségről tesz tanúbizonyságot. Olyanok, mint egy nagy család, ő meg a családfő, aki mozgósít, irányít, felügyel. Kezdetben régen játszott számokkal a Haldallal és a Vér, verítékkel hódítanak, de megszólal a Biztos, hogy hős, a Sötét van, a Kipakolta és persze rögtön rátolva a Mentés másként is. A közönség együtt lélegzik velük.

Két kvázi új darabot is megszólaltatnak közben. Az október 8-án megjelenő új albumról a Kutyák meg embereket (szövegileg improvizál még az énekes, mint mondja), ami kicsit Nirvanás utoízt ad, pedig a zenekart annyira nem hatja át a grunge érzés. A másik pedig a rajongók között Szentimentálé koncertekről biztosan ismert Azt hittem érdemes. Ezt jó ideje már áthangszerelt, plusz verszakos formában adják elő. Biztos, hogy nagy siker lesz, mikor majd megjelenik.

Az első sorokban már Kaukázust és persze majd Kispált is végigtomboló tinik csápolnak, de idősebb érdeklődők is feltöltik a sorokat. Nemcsoda, hisz egy profi koncertnek a szemtanúi. Papa és Endy is szétszedi a gitárt, szép ahogy Zaza lesétál, amíg megszólal az egyszálgitáros rész és ahogy ugyanez alatt Ádi marad és hangszerével segíti a mellékállásban romológus figurát.

Önző mód reméljük soha nem kapnak szigetre nagyszínpados fellépést, hogy nem lesznek BA-ban rohangáló celebek, no meg hogy beférünk ősztöl egy-két klubkoncertre majd. (Persze sok sikeret nekik, de kell a léleknek, hogy játsszanak minden szar este, és az túl nagy tömegben nem az igazi.)

Simon Borbála