2008. szeptember 1. | Simon Borbála
Egy fesztivál arra jó leginkább, a több napos delírium és párkapcsolatba kerülés mellett, hogy addig ismeretlen zenékbe fussunk bele, és kijózanodott szingliként hazaérve be is szerezzük azokat.
A SZIN-en ilyen volt a Borsodi Malátabárban éjszaka koncertező Napra – akikre a világzene titulust aggadták. Elektronikus népzene tulajdonképpen cimbalommal, meg egy komoly zeneakadémiás harmonikás/brácsással. Persze van még basszus, dob, és gitár, ami küllemre legtöbbször egy rózsaszín és Both Miklós szólaltatja meg, aki maga az ördög, mikor zenél. Nem ámítás, ettől a zenétől a pokolra jutsz, de nem is akarsz mást, csak elégni ott. Van még egy énekesnő is (Krámli Kinga) a bandában, aki gyakran produkál mókás robot mozgást. Nem tudod levenni a szemedet.
Másik csekkolásra érdemes együttes az Anna and the Barbies, akiket csak akkor csíphettél el Szegeden, ha éjfél után az Unicum Next kamion környékén tébláboltál. Háromszor is adtak itt koncertet, fehér műanyag ruhába öltözve. Talán az öko szindrómát próbálták szimbolizálni vele. Nem tudni. Klasszikus felállású banda, MC lánnyal fűszerezve, ami jó párosítás. Pásztor Anna dinamikusan betölti a teret, csípő mozgósítása részéről garantált. Az egész olyan, mint egy Kosztolányi vers tangósítva.
Nyomás rájukkeresni, zenéjüket beszerezni, aztán sok koncertjüket meglátogatni!
Simon Borbála