2008. augusztus 29. | Simon Borbála

Szegedi bűnök

„...nem tudom, hogy mit csináljak veled”- énekli Szűcs Krisztián. Mi tudjuk! Hozd el az öcsédet is a SZIN-re, ha nem engednének másképp, adj a kezébe egy zacskó chipset és élvezd.

Nincsenek sokan (még) az újszegedi partfürdőn, vagy legalábbis nem érezni a szokott fesztiválos zsúfoltságot. Nincs por, nincs sár, nincs tömeg. Lazulás van. Leginkább pedig a tizenéves korosztály részéről van ez, pedig ha minden igaz Szeged egyetemváros. Az egyetemisták mégis úgy érzik: Inkább hazamennek az utolsó trolival.  (Ennek ellenére persze, sokan maradnak hajnali négyig a Red Lounge 18+ sátor drum ’n’ bass buliján.

A Backyard Babiest is nagyon fiatalok nézik leginkább, ami laza kis rock ’n’roll olyan hívószavakkal, mint Everything is shit, üvöltsd de-generated. Az akár csak netről ismert banda tagjai kinézetre sem tűnnek olyan vészes fószeroknak. Nem komoly amit csinálnak, de az korrekt. Ők is poénra veszik a figurát.

Ki a király akkor a fesztiválon? Aki bikini felsőt hord szoknyával és hátra vagy vállra tekert övtáskával adja a kígyómozgást épp Heaven Street Seven vagy The Moog-on. Persze sok a répanadrágos, hajvasalt sérós különc is. (Mondjuk érdekes látvány köztük a The Cure frontemberét imitáló alter.) HS7-en megmozgatja egyébként az embereket. Az énekes hangulatban van – ugrom a Tiszába – énekli, míg ugrál. Ráadás előtti utolsó számukat meg úgy konferálják fel, mint az Ildikó nevű diszkóslágerüket. Jól van, tudjuk hogy a Márta az.

Kár, hogy csak a Pepsi színpadra kerültek Szűcsék, ahol az est utolsó fellépője a The Moog, akik fellépésén nincsenek túl sokan. Tonyo végig azon fáradozik, hogy mozgásba hozza a félháznyi sokaságot. Csárdásszerű mozdulatokkal lóbálja mikrofonját, és üvegből issza a vörösbort. Elnyomnak egy Ramones feldolgozást. Az egész jó. Na de mégis inkább lazuljunk valahol tovább.

Simon Borbála