2008. augusztus 29. | Fodor Csaba

Soma: Kissé túl vagyok öltözve

Nehézzene-fesztivál előtti kis szürreál, avagy Soma Mama Gésa és a Libidó koncertjén jártunk a Gödör Klub szokásos szerdai JazzGödör rendezvényén. „Amíg én vagyok a tejes, te nem lehetsz teljes” hangzott el többek között ez is a jazznagyasszony számaiban.
 

Már mikor beléptünk a helyszínre, feltűnő volt a nagy göndör hajjal rendelkező, sálas bölcsészek szokatlan méretű szaporulata, pedig a pszicho-ezoterika még el sem kezdődött. Addig mindenki helyet foglalt a kis színpad előtti asztaloknál, s várták, hogy megjelenjen vadpiros ruhájában (amiről az első szám után közölte: „kissé túl vagyok öltözve”) a díva. Soma egyesek szerint megosztó személyiség és csak utálni vagy imádni lehet, mások azt mondják egyszerűen sok és túljátssza magát, ő meg azt mondja, hogy több személyiség lakozik benne. Tegnap is előjött a számok közti beszédekben a butyuta „oh, ez szupika” énje, valamint Klára Clarissa a tüchtig, prűd, aki be sem tenné a lábát egy szórakozóhelyre. De egy valami mellett nem lehet elmenni, hogy bármilyen is ő, az énektudás és a maga köré gyűjtött zenészek kifogástalanok. Csak azt a néha kilencvenes évek eleji számítógépes játékokat idéző effekttel is megáldott elektromos szaxofont ne használnák. Bár Lőrincz György – zeneszerző, szaxofonos – hascsikarásos mozgásával remekül kompenzálja a hangzást. Lehet, hogy csak én vagyok maradi, de a normál szaxofonok sokkal jobban szólnak.

A jazzkoncertre készült, sznob bölcsészsereg egyébként az egész koncertet végigülte – három-négy ember perdült csak táncra – pedig a feszes dobtémák, és a rengeteg szleppelős basszusfutam mozgásra csábított. A három éve megjelent Teljes Ebéd album számain kívül hallhattunk több új dalt is, valószínűleg készül a második lemez. Az albumon igen jól sikerült Nina Simone feldolgozás, az I Put A Spell On You most elmaradt, de játszották helyette a többszörösen Grammy-díjra jelölt amerikai énekesnőtől a Feeling Good-ot. Összességében remek koncert volt néha túlzásba vitt szólókkal,  mégiscsak jazzről van szó. A lezáró, Banai Szilárd által előadott, három-négy perces dobszóló viszont már tényleg sok volt, egy idő után mondhatni unalmas, hiába a rendkívüli tehetség.

Fodor Csaba