2008. augusztus 28. | Simon Borbála

Izzadt férfitestek, félméteres körök...

Bármilyen fesztiválon is töltse az ember az idejét, egy biztos Tankcsapda koncertre mindenképp mennie kell. Tudniilik úgyis azt kapja az arcába másfél órában, amire befizetett. Pörgős, show elemekkel dúsított, feszes rockoncertet.

A Backyard Babiest követte 21:30-kor az MTV színpadon a Tankcsapda, a SZIN nulladik, nyitónapján. A hazai ikonokat megelőző svéd rockbanda nem váltotta be valószínüleg a hozzá fűzött reményeket, mert mindenki inkább a HS7-en bulizott, így a koncert közepén is lazán előre lehetett sétálni az első sorokba.

A Tankcsapdára ezzel elentétben csak úgy özönlöttek a népek. Egyszerűen hívó szó mindenki számára, hogy nem vagyok divatmajom. (Persze a közönség többsége a kötelező converse csuka-övtáska-sapka kombóban táncolt lelkesen.) Beindul a koncert és az tűnik fel, hogy nem szól az ének. Lukács legelső verzéje alatt, elfelejtik ráadni a hangot, de ezt nem követi több baki. Minden számnál tematikus képek kerülnek a kivetítőkre. A mindig pénteknél épp egy félmeztelen nő vonaglik.A szextrágy alatt meg tűzvillámokat szórnak, s persze Lukács klippszerűen dizájnolt, szélgép fútt haja is ugyanaz. Úgy látszik ez az imidzs elmarathatatlan része.

Szerencsére a régi idők slágereihez is visszanyúlnak. Többet leadnak a Magzat a méhbenről, és a Legjobb méregről. Így például a koncerten nagyon ritkán játszott Szabadont is. Van itt minden, ami kell Füst és lábdob, Lopok neked egy könyvet, Kis Oroszlány. Átkötő szövegként kis közjátékot nyom az énekes; megköszöni a szegedi három aranyat. Az Ez az a ház és a Három grácia alatt a pogót is teszteljük. Egy ideig laza, majd a gócpontot megtalálva summázhatjuk: olyan mint a régi szép időkben. Izzad férfitestek, félméteres körök. Hát igen, benn ez nem egy tánc.

Mindegy, hogy Szegeden, mindegy hogy a nyár utolsó fesztiválján, majdnem elsőként. A Tankcsapda mindig óriási hangulattal ad egy ütős koncertet.

Simon Borbála