2008. augusztus 6. |

Minden paraszt tehet egy szívességet!

A nyár leghosszabb fesztiválján már évek óta állandó vendégnek számít a „Supernem mozgócirkusz” – hogy Papp Szabolcs szavaival éljünk. Minden alkalommal megtöltik rajongóikkal a helyet, ám e sikerszériába ez alkalommal valami hiba csúszott.

A „Zépé” (még!) egyike azon budapesti szórakozóhelyeknek, amelyek túlélték a nagy bezárási hullámot, s a Kultiplex-szel, az Almássy-val, vagy a Benczúrral ellentétben vígan élik (nyári) mindennapjaikat. A maga 200 Ft-os beugrójával, bűn rossz sörével és színes programjaival a Pardon kitűnő gyűjtőhelye a kallódó fiataloknak, ráadásul a Supernem zenekar törzsközönsége még úgy ahogy fedi is ezt a réteget. A haj félhosszú, nem lobonc, az öltözék sötét, nem totál fekete, az egy főre jutó piercingek száma pedig jóval elmarad egy Fürgerókalábak koncert átlagától. Ha mindezt megszorozzuk úgy 15 éves átlagéletkorral (tisztelet a kivételnek!), akkor körülbelül jó helyen járunk Supernem-közönségileg. Amúgy nincs ezzel semmi baj, mi szeretjük a jó punkot (sőt még a popot is olykor-olykor!), szeretjük a jó szövegeket, és a 15 éves piercingesekkel sincsenek problémáink. Meg egyébként nem is annyira ijesztő a helyzet, mint ahogyan azt a leírtakból gondolnánk: ha szétnézünk egy-egy koncerten, azért mindig akadnak 20 és 13 évesek is a 15-ösök között, rengetegen tudják a szövegeket, és vannak visszatérő arcok dögivel, ami egy ilyen kaliberű zenekarnál elég korrekt dolognak számít.

Vasárnap este azonban valami lehetett a levegőben: kezdés előtt negyedórával a Zépébe érve még kongott a tánctér, és azért gyanítom a női WC egy időben ennyi ember befogadására alkalmatlan… Nem esünk kétségbe – mert a tömeges pogót úgysem kultiváljuk – a pulthoz fáradunk, majd a jól megérdemelt sörünkkel a jól megérdemelt második sorba. Rögtön el is kezdődik a mulatság, a srácok (meglepő módon!) egészen észnél vannak, és ez az utóbbi időben külön öröm a Supernem koncerteken! Teljes valójukban uralják a színpadot, a bulit, nincsenek szöveg-bakik, nem hangzik el egyetlen szar poén sem a jók kíséretében – bár csak ugyanezt láthattuk volna tőlük a VOLT-fesztiválon is… Ha nem írnának kétévente új lemezt, akkor kb. 2003 óta ugyanazt a tracklistet játszanák, de szerencsére most is van aktuális anyag, kapunk belőle bőven - meg persze a régi klasszikusokból is. Számomra érthetetlen módon még mindig az első album klipes slágerei a legkedveltebbek, pedig azért született már azóta jó néhány koncert-himnusz...

Mindent egybevetve teljes elégedettséggel tértem haza, és még mindig nem értem, hol maradtak a lelkes pop-punk hívők, ha se nem esett, se nem fújt. Talán köze van mindehhez a Zépés Zöldkártyának, amit legújabban csak anyuci/apuci engedélyével lehet kiváltani 18 éves kor alatt? Még akár az is lehetséges…

Fedor Nóra