3422 zenekar 12339 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2008. május 24. | Sári Júlia

Engedjétek játszani a szaxofonost! - galéria!

Copyright: MyMusic.hu

Az ember azt hinné, ha adva van egy tucat remek kis klezmer nóta és egy együttesnyi ügyes jazz-zenész, nem is hiányozhat semmi egy pompás klezmerjazz koncerthez. Főleg, ha a koncert egy jeles zsidó ünnep alkalmából s egy világhírű amerikai szaxofonos vendégszereplésével kerül megrendezésre, méghozzá a pesti zsidó ifjúság legbohémabb, legelevenebb törzs-szórakozóhelyén, a Sirályban. Az ember legalábbis ezt hinné...

Lássuk, mire is érkeztünk a fentiek szellemében jogos lelkesedéssel és bizony magas elvárásokkal a Király utcába. A zsidó hagyomány nyárköszöntő ünnepe, a Lag Baomer alkalmából klassz kis programot állított össze a Marom Budapest a Sirályban, ahol színházi előadáson és kultúrtörténeti beszélgetésen kívül koncertekkel is várták az érdeklődőket. Ebből az apropóból lépett fel az egyik leghíresebb budapesti klezmerjazz együttes, a 2001-ben alakult Nigun, s hozzájuk csatlakozott szaxofonon, klarinéton és furulyán az amerikai Klezmatics zenekarból ismert és világszerte méltán elismert Matt Darriau. Bár a Nigun tagjai az elmúlt évek során – a gitáros Párniczky Andráson és a nagybőgős Nagy Péteren kívül – sűrűn cserélődtek, az együttes zeneileg mindig változatlan színvonalt nyújtott: vagyis technikailag kifogástalan, olykor egyenesen bravúros játékot, illetve művészileg nem túl magas, ám ötletes, fülbemászó, érdekesen építkező, egyszóval tehát szórakoztató tartalmat. Matt Darriau-t legutóbb tavaly nyáron hallhatta a magyar közönség a Nagymező utcai Konzikertben, méghozzá David Yengibarjannal, s aki ott volt, ezúttal is arra a magasan szálló, érzelemdús, finom és mégis súlyos, drámai játékra számíthatott, mint aminek a Magyarországon élő örmény tangóharmonikással adott közös koncertjén lehettünk részesei.

S ebben nem is kellett csalódnunk, Darriau ezúttal is lenyűgözően játszott, vagyis inkább játszott volna, ha a Nigun tagjai, leginkább a zenekarban amúgy domináló gitáros, Párniczky András, illetve a dobos Jeszenszky György megadják a vendégnek járó tiszteletet, és némileg a háttérbe húzódnak. Ám a csalódást – legalábbis a magam nevében szólva – nem csupán ez jelentette. A Nigun ugyanis mintha túlságosan beleragadt volna az eddig elsősorban alapként szolgáló klezmer motívumokba, kevésbé emelték meg s vitték el azokat a jazz irányába, hogy valóban izgalmas fúziós zene alakuljon ki belőlük. Meglehet, ez annak tulajdonítható, hogy nemrégen megváltak a fiatal szaxofon-virtuóz Bacsó Kristóftól, aki a maga végtelenül erős, expresszív játékával mindig könnyedén és frappánsan elszakadt az olykor unásig ismert dallamoktól, s vitte magával a zenekart is. A vendégeskedő Darriau legalább annyira felemelő, fantáziadús és minden közhelytől mentes, ám inkább merengő, lágy játéka azonban túlságosan finom és kevéssé tolakodó volt ahhoz, hogy előtérbe kerülvén ugyanezt a hatást elérje.

Vigaszként szolgálhatott volna néhány gyönyörűnek induló szaxofon-, klarinét- vagy furulya szólója, ezeket azonban sajnos nem egyszer idő előtt félbeszakította az egyrészt álmatag, másrészt túlságosan hangos dob- vagy a némileg fantáziátlan gitárjáték. Meg kell azonban említeni az együttes nagybőgősét, Nagy Pétert, akinek ugyan szintén nem sok alkalma volt szólózni, ám ha lehetőséget kapott, kitűnő és – hangsúlyozom, érzésem szerint – a zenekar színvonalát meghaladó, mély és magával ragadó játékával sokat hozzátett a koncert élményéhez. Talán nem is voltam egyedül, aki néha egyenesen úgy érezte, legszívesebben fölállna, és rászólna a többiekre: csituljatok és hagyjátok játszani Nagy Petit és a vendéget!

Sári Júlia

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2025. január 6.

A januári elcsendesedéshez ad kapaszkodót Curtis

Egy korszaknyitó, új szívbemarkoló dallal jelent meg Curtis, mely édesapjáról állít emléket „Fehér rózsa” címmel. Lágy, keserédes zongora adja meg az alaphangot, Curtis pedig kiereszti az elmúlt évek minden fájdalmát a nem múló hiányról. A jazzes-melodikus vokált hamisítatlan rapverze váltja, lendületet adva és erőt az évkezdéshez. A rapper idén magasabb fokozatra kapcsol és készül egy új EP-vel is. Tovább

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky